A durián egy Délkelet-Ázsiában honos gyümölcs, Thaiföld és Malajzia a fő termesztői. Nagyjából úgy néz ki, mint egy tüskés görögdinnye, a húsa krémes állagú, fura, édeskés ízű, az illata pedig, nos, ha finomkodni szeretnénk, azt írnánk, intenzíven kellemetlen. De hát miért is akarnánk finomkodni, nem illat ez, hanem szag, mintha rothadó hagymát kevernénk terpentinnel és emberi ürülékkel. Anthony Bourdain, a nemrég elhunyt sztárszakács úgy jellemezte, olyan, mintha smárolnál a halott nagymamáddal. A YouTube tele van duriánt először kóstoló vagy megszagoló emberek videóival (ha szeret embertársai szenvedésén röhögni, erre tessék), Délkelet-Ázsia nagyvárosaiban kategorikusan ki van tiltva a nyilvános helyekről és a tömegközlekedésről, Kínában a szupermarketekben előre csomagolva árulják, de a szag azon is átüt, méghozzá méterekre. Egy szó, mint száz: ez a cucc tényleg irtózatosan, leírhatatlanul, elviselhetetlenül, pusztítóan büdös.

A tudomány pedig ilyenkor önfeláldozó módon felteszi a kérdést: ugyan mi van benne, amitől ilyen, és ez miért jó neki?

Utóbbi kérdésre aránylag könnyű a válasz: a szörnyű szag egy csomó állat számára vonzó, és az intenzitása miatt nagyon messziről, akár másfél kilométerről is megérzik, előszeretettel fogyasztják (a bűz mellett elég sok cukor is van benne), és azzal segítik a magok terítését, és a növény szaporodását. Elég vicces, hogy az undorító szag ellenére aránylag közeli rokona a kakaóbabnak, amit mi hasonló indokokkal fogyasztunk, csokoládé formájában.

Hogy pontosan milyen anyag adja a durián förtelmes szagát, azt sokáig kutatták tudósok, 2012-ben egy német kutatócsoportnak 50 illatanyagra sikerült leszűkíteni a kört, amik a szagért felelősek lehetnek (ezek között négy, a tudomány számára addig ismeretlen vegyület is volt). Érdekes módon egyik anyag sem volt önmagában szuperbüdös, sőt, akadtak köztük egészen kellemes illatúak is, de együtt egészen brutális mixet alkottak.

2017-ben genetikusoknak sikerült megfejteni a növény genomját, és ez új lendületet adott a bűz titka utáni hajszának. Egy nemzetközi kutatócsoport 20-ra szűkítette  le a gyanúsított vegyületek körét, aztán tízre. Erre a turmixra aztán egy harcedzett tesztelőcsoportot szabadítottak rá (arról nem maradtak fenn feljegyzések, hogy mivel vették rá őket az embert próbáló feladatra), akik a mixből egy-egy elemet kihagyva szagolták újra és újra  a világ legbüdösebb gyümölcsének laborban összekotyvasztott, szintetikus illatesszenciáját. Végül sikerült megtalálni  a bűz ősforrását, ami mindössze két anyag keveréke:

• Etil-(2,S)-2-metilbutanoát
• 1-(etilszulfanil)-etán-1-tiol

Meglepő módon a két anyag külön-külön nem igazán büdös, az egyik hagymára emlékeztető, szúrós szagú, a másikat gyümölcsösnek írták le a tesztelők. Összekeveredve azonban rettenetes elegyet alkotnak.

Délkelet-Ázsiában elterjedt legenda, hogy a durián alkohollal kombinálva halálos méreg - és egy japán kutatás  2009-ben meglepő módon kimutatta, hogy ha ez ebben a formában nem is igaz, de azért van némi alapja. A gyümölcs ugyanis, valószínűleg a magas kéntartalma miatt erősen akadályozza az ALDH  (aldehid-dehidrogenáz) nevű enzim működését. Ez az enzim pedig többek között a májunkban az alkohol lebontásával, és a mérgező bomlásanyagok semlegesítésével foglalkozik - vagyis a duriános piálás, ha nem is öl meg, de extrém csúnya berúgáshoz, és még annál is kellemetlenebb másnapossághoz vezet. Mintha a szaga nem lenne elég pokoli.