A lemezeladási és netes lejátszási statisztikákat évtizedek óta nyomon követő Billboard listavezető dala ezen a héten a nemrég agyonlőtt XXXTentacion slágere, a Sad, amihez most jelent meg vadonatúj videoklip. A második helyezett Cardi B, Bad Bunny és J Balvin közös száma, az I Like It. A klipje egy hónapja jelent meg, de már 180 millióan nézték meg.

Ez ma „A” popzene. Nézzék:

Seggrázós-latinos pop; a karibi, dubos aláfestés jó háttérzene egy Long Island koktélhoz és egy naplementéhez, a modern trapes basszusok meg emlékeztetnek rá, hogy 2018-at írunk.

Nem tetszett? Előfordulhat; lehet, hogy már annyit hallotta az I Like Itet, hogy a könyökén jön ki, de az is lehet, hogy már elmúlt 35 éves. Mert bizonyos életkor fölött több mint normális, hogy viszolygunk a modern popzenétől. Bár hajlunk rá, hogy az évtizedekkel korábbi zenét értékesebbnek tartsuk a mainál, ennek nem a zene az oka, hanem az a jelenség, amit ízlésbefagyás (taste freeze) néven ismerünk.

A jelenségnek részben neurológiai okai vannak. Az agy fejlődése 35 éves korunkig rengeteg fázison megy át: csak fokozatosan különülnek el az érzelmekért és a racionális gondolkodásért felelős agyterületek. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy értsük és élvezzük a zenét. Hasonlóan fontos fejlődésen megy át a memória is: ahogy egyre több zenét ismerünk meg, egyre több viszonyítási pontunk lesz, ami alapján értékelni fogjuk az újabb és újabb zenéket.

Az agy fejlődésének csúcspontját a neurológusok sokáig a 27-28 éves korhoz kötötték. Úgy gondolták, hogy az agy teljesítőképessége, a szellemi kapacitás ekkor éri el a maximumát, majd lassan, de fokozatosan csökkenni kezd. A legfrissebb kutatások szerint azonban a prefrontális kéreg fejlődése – ami a társas kapcsolatoktól az empátiáig és a megértésig számos személyiségjegy kialakulásáért felel – akár a harmincas-negyvenes évekig is eltarthat. Ezzel  egybevág, hogy

Persze, mindez csak közvetett bizonyíték lehetne arra, hogy emiatt változik meg az ízlésünk. De a legújabb big data kutatások, amikben egyszerre nagy létszámú zenehallgató szokásait tudták vizsgálni, azt mutatták, hogy a végső határ a 33 év. Az emberek még ekkor sem szűnnek meg zenehallgatónak lenni, csak a legújabb popslágerek iránt lesznek teljesen közömbösek. Sőt, az ízlésük ezen a ponton egyre kifinomultabbá válik.

A hallgatóik életkorát és zenehallgatási szokásait szorosan nyomon követő Spotify adatai szerint átlagosan 33 éves kortól, de nagyjából a harmincas éveik közepétől a zenehallgatók nyitottabbá válnak más zenei stílusok fel. Szívesebben hallgatnak alternatív zenét, jazzt, világzenét vagy klasszikust, mint modern popot. Az is lehet, hogy befutott zenészek kitartó rajongói maradnak, és U2-t, Beyoncét, vagy éppen Jon Bon Jovit fognak hallgatni. De fiatal, most befutó előadókat aligha.

Az ízlésbefagyásról persze az is tehet, hogy 33 éves korukra az emberek többségének csakugyan nem a popzene lesz élete legfontosabb témája. (Nick Hornby komplett könyveket írt ennek a krízisnek a megéléséről.) És ha belegondolunk, a popzene tulajdonképpen alkalmazott zeneszerzés: a legkommerszebb, legfülbemászóbb elemeket kombinálja, amit mind a legnagyobbaktól vesz át, de közérthető formába csomagolva.

Aki popzenerajongóként nőtt fel, az harmincéves korára nyilván megcsömörlik tőle, hogy mindig ugyanazokat a sablonokat, ugyanazokat a refrén-kuplé-verze kombókat akarják leerőltetni a fülén, és más ösztönzők után néz az életben: vagy fölfedezi magának a grindcore-t, vagy családot alapít. A régi kedvenceket persze meg fogja hallgatni, de az új impulzusokat már nem innen várja.

William Poundstone, a Head in the Cloud című könyv szerzője egy cikkben megemlítette, hogy egy kérdőívben amerikai résztvevőket kért arra (minden korosztályból), hogy azonosítsanak popsztárokat fotókról. Őt is meglepte, hogy a 30 évnél idősebbek nem ismerték fel Kanye Westet, pedig ő aztán tényleg megkerülhetetlen a mai popzenében. Viszont ugyanez a korcsoport 74 százalékos sikerrel azonosította Snoop Doggot, akinek 1992-ben jelent meg az első albuma.

Szóval kedves fiatalok, hallgassatok modern popzenét, és élvezzétek, amíg tehetitek! Ti pedig, harmincon felüli kortársaim, keressetek valami obskúrus jazzlemezt, és morogjatok a mai fiatalokon, akik még az I Like Itet is tudják élvezni a fejletlen agyukkal.

(Spotify | Huffington Post | Psychology Today)