Bár valószínűleg sokat azt gondolják, hogy zöldséggel van dolguk, az olívabogyó valójában gyümölcs, amit az olajfáról szüretelnek. A zöld és a fekete olíva esetében ugyanarról a növényről van szó, csak az érés különböző pillanataiban szedik le, ez okozza a színkülönbséget.

A termés nyár elején kezd nőni, a zöld bogyót szeptember magasságában szüretelik, a feketét pedig január környékén. Itt gyorsan érdemes tisztázni, hogy a természetben valójában nincs olyan, hogy fekete olívabogyó. Lilás, rózsaszínes, szürkés, sötétbarnás van (ezek az érettek, amelyeket későn szüretelnek) – a boltokban kapható koromfekete legtöbbször szulfáttal festett, ezért is van olyan jellegzetes, fémes mellékíze. Ha valaki természetes, érett bogyókat szeretne, akkor olyan válogatást keressen, amelyben többféle árnyalat megtalálható.

Bár ugyanazon a fán nőnek, az eltérő kezelési eljárások miatt egész más beltartalmuk lesz a más-más színű bogyóknak. A zöldben jóval több a só, a sötétebb árnyalatúakban több olaj található. A bogyó olajtartalma a lilásodás idején van a csúcson; a legjobb olívaolajakat éppen ezért a lila olívabogyókból készítik, egyéb hozzáadott anyagok nélkül, csupán sajtolással. Az így keletkező olívaolajat hívják extra szűznek. Energiatartalmuk is eltér: 15 gramm zöld olívában 20, ugyanennyi feketében viszont 25 kalória található.

Végül egy kis olívabogyó-történelem: i. e. 3000-3500 környékén kezdték Krétán termeszteni, a legendáriumok szerint Izraelben kétezer éves fák is vannak, az viszont biztos, hogy Európában 500 éves olajfák is állnak még. Olajfaültetvények vannak már Dél-Afrikában, Chilében, Peruban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Argentínában és Kaliforniában is. Becslések szerint 865 millió olajfa található a világon, ezek összesen 9,6 millió hektárt foglalnak el. Összehasonlításképpen: Svájc területének a kétszerese van olajfával beültetve a világon. Csak kókuszfából és olajpálmából van több a Földön.

Az olajfa gyümölcsének egyébként 10-12 százaléka kerül asztalra, a többit olajként használják fel az iparban.

A cikkhez nyújtott szakértői segítséget köszönjük Giuseppe Scaricamazzának!