Ha több évtizeddel ezelőtti szuperhősfilmekre gondolunk, szinte mindenkinek Adam West legendás Batman-sorozata ugrik be – még akkor is, ha csak a főcímdalt tudnák idézni belőle, miszerint nananananananana, Batmaaaan. A tévésorozat 1966 márciusában indult, de három évvel később meg is szűnt, miután bezuhant a nézettsége. Ma már inkább börleszknek hat – még akkor is, ha nem ismerjük a mai, speciális effektekben gazdag Marvel-képregényfilmeket.

Joggal gondolhatnánk, hogy a kor technikai színvonalán eleve nem lehetett rendes képregényfilmet forgatni. Pedig

Judex megteremtője, Louis Feuillade a múlt század elején sikeres filmesnek számított Franciaországban. Korábbi sorozatai, az 1913-as Fantomas és az 1915-ös Les Vampires sem szűkölködtek a rejtélyes, különleges képességekkel rendelkező antihősökben. Feuillade-ot sok kritika érte, amiért a filmjében pozitív színben tünteti föl a rosszfiúkat, ezért úgy döntött, hogy egy hétköznapibb, hősiesebb, de legalább annyira misztikus figurát tesz meg a következő filmje főszereplőjének. Így született meg Judex karaktere (a szó latinul bírót jelent).

Judexnek nem voltak szuperképességei, de sok tekintetben emlékeztetett minden idők egyik legnépszerűbb képregényfigurájára. Sötét köpenyt és fejfedőt viselt; modern kütyüket használt a rosszfiúk elleni harcban; és volt egy rejtekhelye a kastélya alatt meghúzódó barlangban. Igen, ez akár Batman is lehetne – csakhogy az első Batman-történet csak 23 évvel később, 1939 májusában jelent meg, a Detective Comics 27. számában. (Ennek az eredeti kiadása ma már kisebb vagyont ér: egy 2010-es aukción több mint egymillió dollárt fizettek egy példányért.)

De vissza Judexhez! A 12 részes, de összefüggő filmként vetített eredettörténetben René Cresté játszotta a főszerepet. A főhős valódi neve Jacques de Tremeuse volt; őt és a családját tönkretette a gonosz bankár, Favraux. Az apja öngyilkos lett, az anyja pedig az apjuk sírjára eskette meg Jacques-ot és testvérét, Rogert, hogy bosszút állnak érte.

Így is történt. Judex nyilvánosan bejelentette, hogy egy adott időpontban Favraux halott lesz. Ezután Favraux titkárának álcázta magát, hogy a közelébe férkőzve megmérgezhesse a bankárt. Favraux csakugyan halottnak tűnt, de csak a tetszhalál állapotába került – ezután Judex magával vitte a titkos rejtekhelyére, hogy ott tartsa rabságban élete végéig.

A történetbe még annyi csavar került, hogy Judex közben beleszeretett Favraux lányába, Jacqueline-be, a végén pedig váratlanul feltűnt egy szuperhősnő is – egy cirkuszi akrobata –, akivel együtt szálltak szembe a Jacquline ellen ármánykodó Diana Monti ellen.

Chris Gavaler, az On the Origin of Superheroes (A szuperhősök eredetéről) c. könyv szerzője szerint Judex leginkább Monte Cristo grófjára emlékeztet, akit szintén a bosszú motivált. Ahogy azonban a történet előrehalad, Judex indítékai egyre tisztábbá válnak: végül a szerelem teszi igazi hőssé.

A Judex népszerű volt, így Feuillade 1918-ban elkészítette a folytatást is (Judex's New Mission), de ez az idők során megsemmisült; egy képkocka sem maradt meg belőle. Ugyancsak örökre elveszett a film 1934-es remake-je. Csak az 1963-as újrafeldolgozás maradt meg, illetve az eredeti film.

Judex több szempontból is a szuperhőstörténelem egyik legfontosabb figurája. Hiába nem cseng ismerősen a neve ma még a képregényrajongóknak sem, több fontos képregényfigurához az ő karaktere adhatta az ihletet:

• Alighanem Judex kosztümje ihlette a több száz részt megélt ponyvaregény-sorozat főalakját, Shadowt is. Ezt alátámasztja, hogy az első Judex-epizód az Egyesült Államokban Judex: Prologue and the Mysterious Shadow címmel jelent meg.

• Bill Fingerről, a Batman-sztorik írójáról köztudott volt, hogy elképesztő mélységekig ismerte az amerikai ponyvákat. Gavaler szerint Judex közvetlen inspirációja lehetett Batman figurájának.
• Amikor Batman az 1940-es években önálló képregényt kapott, az első számban örök nemezise, Joker nyilvánosan bejelentette, hogy meg fogja ölni a milliomos Henry Claridge-et egy adott időpontban. Végül a méreg a megjósolt időpontban végez Claridge-dzsel, aki borzalmas vigyorral az arcán hal meg – akárcsak Favraux a Judex angol filmadaptációjában.

Hogy az elmúlt ötven évben nem készült új Judex-történet, annak részben az az oka, hogy a főhős nem volt elég karakteres. Még az 1916-os amerikai sorozat, a The Iron Claw főhőse is szuperhősszerűbbnek tűnt Judexnél – igaz, a Judex már 1914-ben elkészült, csak az első világháború kitörése miatt csúszott két évet a premierje.

Aztán 1919-ben megjelent az első Zorro-film, és onnantól nem volt megállás. A húszas-harmincas évekre egymást érték a maszkos-köpenyes szuperhősökről szóló történetek, minden eredetiségétől megfosztva Judexet. És ugyan kit tudna ma lebilincselni egy köpönyeges francia bosszúállóról szóló vontatott történet, miközben a modern képregényfilmekben megyéket rombolnak le és hegyeket vágnak egymáshoz?

(IO9 | Wikipedia | Movies Silently |IMDB)