A japán kamikaze pilótákat hajlamosak vagyunk a fanatizmus és a halált megvető bátorság szimbólumaként egyfajta modern szamurájnak tekinteni, aki az életét áldozza a harci dicsőségért. Pedig hát legkésőbb 9/11 óta tudjuk, hogy nem sok hősies vagy tiszteletre méltó van abban, ha valaki direkt nekivezet egy repülőt bárminek. A szamuráj becsületkódex torz értelmezésére épül az utolsó japán kamikaze története is, aki 1976-ban egy milliárdos jakuzavezér villáját támadta meg egy kisrepülőgéppel. Ő belehalt, a maffiafőnöknek semmi baja nem lett.

Mitsuyasu Maeno eredetileg drámai színésznek készült, Amerikában, a University of Californián tanult színészetet. Miután hazatért Japánba, elég negatív kanyarokat vett az élete, volt két, gyors válásba torkolló házassága, egy öngyilkossági kísérletig fokozódó depressziója, és egy nem túl sikeres színészi karrierje, ami a szoftpornó irányába csúszott félre a színpad helyett. A hetvenes évek elején hozzácsapódott egy ultranacionalista japán szervezethez, ami a kormány megdöntésén, és a világháború előtti császári rendszer visszaállításán fáradozott (oké, valójában inkább csak fantáziált, mint hogy bármi érdemlegeset is tett volna). Itt került kapcsolatba Yoshio Kodamával, a hírhedt jakuzavezérrel, a mozgalom egyik vezetőjével és bőkezű támogatójával.

Kodama az 1950-es évek óta volt a japán alvilág egyik nagy befolyású és rettegett figurája, főleg csempészetben és drogkereskedelemben utazott, és híresen jó kapcsolatai voltak a mindenkori kormány felsőbb szintjeihez. A háború után az amerikaiak letartóztatták és börtönbe is zárták háborús bűnök vádjával, de hamarosan szabadon engedték. Az alvilági és kormányzati befolyásával ugyanis remek CIA-kapcsolat lett belőle, aki szélsőjobboldali nézeteivel szívesen segített be az amerikai kémeknek a kommunista befolyás visszaszorításába Japánban. Ebbe pedig belefért az is, hogy olykor a CIA megbízásából csempésszen ezt-azt, vagy nem hivatalosan közvetítse a kormány felé az amerikai titkosszolgálatok kéréseit vagy információit. Az egyik ilyen ügy volt a hetvenes évek óriási Lockheed-botránya. A Lockheed repülőgépgyár Kodama közvetítésével vesztegetett meg magas rangú japán politikai vezetőket, illetve a hadsereg döntéshozóit, hogy az ő F-104-eseire cseréljék le a légierő kiöregedett vadászgépeit. A botrány óriási volt, a hullámai egészen a miniszterelnök Kakuei Tanakáig értek, akit a bíróság el is ítélt négy évre (de meghalt, mielőtt bevonult volna a börtönbe).

De most vissza pornószínész hősünkhöz, aki Kodamát félistenként tisztelte, míg ki nem derült, hogy az az amerikaiakkal vannak közös sötét ügyletei. És nem csak akármilyen amerikaiakkal, hanem a Lockheeddel, a P-38 Lightning vadászgép gyártójával, ami a világháborúban annyi japán gépet pusztított el! Maeno úgy érezte, Kodama szégyent az ultranacionalista mozgalomra, és egész Japánra a szamuráj becsületkódexig visszamenőleg - ezért pedig halált érdemel. Ehhez kapóra jött, hogy egyébként amatőr pilóta volt (ez mellékesen a pornós karrierjét is segítette: a Tokyo Emmanuelle című filmben emiatt kapott szerepet; egy kisrepülő pilótafülkéjében, repülés közben játszódó jelenet miatt).

Maeno 1976. március 23-án reggel kibérelt két Piper Cherokee kisgépet talpig világháborús kamikaze egyenruhában. A fedősztori az volt, hogy dokumentumfilmet forgatnak a kamikazékról, ehhez még egy stábot is szervezett, akik a másik gépből filmeztek, mit sem sejtve az öngyilkos tervről. Maeno egy óra repkedés és filmezés után letért az előre megbeszélt repülési útvonalról, és a jakuzavezér tokiói villája felé vette az irányt. Biztosra ment: Kodama a letartóztatása után stroke-ot kapott, és házi őrizetben volt, nagyjából mozgásképtelenül.

Amikor helyi rádióamatőrök meghallották az éterben a hagyományos kamikaze csatakiáltást (“Tennō heika banzai!”, vagyis sokáig éljen a császár), már késő volt. A repülőgép a villa második emeletébe csapódott be, majd kigyulladt; Maeno azonnal meghalt. Kodama az épület távolabbi részén pihent, egy haja szála sem görbült. Később azt nyilatkozta, lenyűgözte a támadó bátorsága. A jakuzavezért sosem állították bíróság elé, a tárgyalását addig tologatták, míg 1984-ben újabb stroke-ot kapott és meghalt.