1996-ban négy nagyvállalat – az Ericsson, az Intel, a Nokia, és később az IBM – eldöntötték, hogy közös, vezeték nélküli adatátviteli szabványt fejlesztenek. Mindegyikük tervezett egy rövid távú rádiófrekvenciás adatátviteli eljárást, de közös platformra volt szükség.

Ezer évvel korábban, 940 és 986 között Dánia – és később Norvégia – királya Harald Gormsson volt. Harald uralkodása alatt egész Skandináviát egyesítette; ő térítette meg a kereszténységre a dánokat is. Más középkori uralkodókhoz hasonlóan Gormssonnak is volt egy gúnyneve: ezt ónorvég nyelven blátǫnn-nak, dánul Blåtandnak írták, de mindegyiknek ugyanaz volt a jelentése: kékfogú. Máig nem tisztázott, hogy honnan kapta a király ezt a csúfnevet, de a történészek szerint az lehetett az oka, hogy őfelségének az egyik foga elrohadt, és emiatt kékes árnyalatot öltött.

A két történet pontosan ezen a ponton kapcsolódik össze: a kommunikációs szabványnak kellett egy közös név. Egy közös torontói ivászaton 1997-ben Jim Kardach, az Intel mérnöke egy ericssonos kollégájával, Sven Mattissonnal amiatt mérgelődtek, hogy a cégeik képtelenek zöld (bocsánat: kék) ágra vergődni a közös vezeték nélküli adatátviteli technológiával.

Mattisson nem sokkal azelőtt fejezte be Frans G. Bengstton könyvét, a The Longships-t, ami a Gormsson korabeli dán harcosokról szólt. Kardach, miután hazament, olvasni kezdte Gwyn Jones könyvét, a The Vikings-t. A történelemrajongó mérnök egyre többet tudott meg a Kékfogúról, aki egyesítette Skandináviát – ekkor támadt az az ötlete, hogy a kékfogú (bluetooth) egész jó név lenne az adatátviteli szabványnak.

A prezentációja meggyőzte a fejlesztőket, így a fejlesztés sokáig bluetooth kódnéven futott, noha egyikük sem szánta ezt a szabvány hivatalos nevének. Akkor még az IBM ötletét erőltették: a PAN-t, ami a personal area networking rövidítése volt. Hamar rájöttek, hogy a keresőmotorok küszködnek a névvel: a „pan” keresőszó több ezer találatot adott. Attól tartva, hogy ez szerzői jogi problémákat is okozhat, úgy döntöttek, hogy hivatalosan is a bluetooth nevet fogják használni.

A logó megtervezésekor is a viking korig nyúltak vissza: egész pontosan a skandináv rúnákig. A szabvány Harald, a Kékfogú (Harald the Bluetooth) nevet viselte; ennek megfelelően kiválasztották a H és a B betűket, amit viking rúnaírással ᚼ-nak, illetve ᛒ-nek írnak. A két írásjelet egymásra helyezve kijött a ma is ismert bluetooth-logo, amit azóta változtatás nélkül használnak.

(Gizmodo)

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!