Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM
Miért nehéz kiszúrni a különbséget két hasonló képen?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
Mindenki ismeri a játékot, amiben két, látszólag tök egyforma kép között kéne megtalálni néhány apró különbséget. Ez viszont nem csak játék: több, gyári munkásokat, vagy akár pilótákat foglalkoztató cég használja őket készségfelmérésre. Vannak, akik jól teljesítenek benne, vannak, akik rosszabbul; mindez csupán attól függ, hogy az illetőnek mennyire fejlettek azok a kognitív képességei, amik a szenzorális (az öt érzékszervvel megtapasztalható) érzékelésért felelnek.
Az ilyen apróságok észre nem vételét változásvakságnak (change blindness) hívják, és alighanem evolúciós okai vannak. Az agyunk úgy fejlődött, hogy automatikusan a mintákat és az összefüggéseket ismerje föl. Az ősember ugyan látta az erdőben az összes falevelet, de a túlélése szempontjából nem azok voltak a fontosak, hanem az életére leselkedő ragadozó. Az egyedfejlődés során megtanultunk a releváns információkra fókuszálni. És ez így van jól - ha ugyanis mindent észrevennénk, nem tudnánk különbséget tenni a fontos és kevésbé fontos információk között, és nem tudnánk összpontosítani.
A jelenségről először William James számolt be 1890-es művében, A pszichológia alapelveiben. Nem sokkal később megjelentek a mozikban az első némafilmek. A rendezők és a szerkesztők ekkor vették észre, hogy a nézők többsége nem veszi észre az apróbb kontinuitási hibákat – vagyis azt, amikor valami megváltozik a háttérben, aminek nem kéne.
A pszichológia előfeszítésnek (priming) hívja azt a hatást, amikor egy előzetes inger felkészíti az agyat a következő inger feldolgozására. Ha például látjuk, hogy a Terminátor 3-ban John Connor elmenekül egy kisrepülőgéppel, az agyunk nyugtázza a tényt, hogy a film főszereplője beszállt egy Cessnába és elrepült vele. És miközben azon átkozódunk, hogy egy civil géppel hogy landolhat egy szupertitkos katonai bunker bejáratánál, a figyelmünk elsiklik afölött, hogy, hogy induláskor a gép száma N3035C volt, de érkezéskor már N3973F.
Ha ránézünk két, látszólag egyforma képre, általában a kép tematikáját, a felismerhető formákat vesszük észre rajta: az embereket, az épületeket, a fákat. Azt már nem, hogy az egyes emberek milyen ruhát viseltek; hogy az épületek közül melyiken volt nyitva vagy csukva az ablak; vagy hogy a fának pontosan hány ága volt. Amikor azonban észrevesszük a különbséget, az agyunk már ezt is fontos részletként könyveli el, és onnantól fogva nem tudjuk nem észrevenni.
Érdemes megjegyezni, hogy a figyelmünk általában egyáltalán nem olyan megbízható, mint azt hinni szeretnénk. A változásvakság kutatása viszont azért is fontos lenne, mert ezek olyan mindennapi apróságokat befolyásolnak, mint például a szemtanúk megbízhatóságát, vagy hogy mi tereli el a sofőrök figyelmét vezetés közben.
(Popular Science | Wikipedia | NCBI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
