A tér és idő autója, ahogy az ötvenes években elképzelték
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
Emlékszik még a hatvanas-hetvenes évek sci-fijeinek borítójára? Futurisztikus járművekről, űrhajókról és földöntúli konstrukciókról készült festmények, amik egyértelműen a jövőt, a világűr meghódítását célzó törekvéseket illusztrálták.
De még a jó sci-fi szerzők is néha beleragadnak a jelenükbe, és olyan formaterveket, koncepciókat vagy megoldásokat örökítenek át a jövőbe, amik nemhogy a XXIV. században, de már ma is elavultnak számítanak. Első ránézésre ilyennek tűnik az Astra-Gnome, a Richard Arbib Company által fejlesztett tanulmányautó is.
Arbib formatervezői hírnevét a General Motorsszal, a Republic Aviationnel és a Simcával közös munkái alapozták meg, de tőle sem állt távol a sci-fi; több borítót is tervezett a Galaxy Science Fictionnek. Mindegyiken érezhető a futurista attitűd, de térben és korban könnyen elhelyezhetővé teszik az olyan stílusjegyek, mint az ötvenes évek formatervezési hagyományai, na meg az amerikai járműgyártás anyaghasználati megalomániája. És ugyanez igaz az Astra-Gnome-ra, aminek már a neve is felidézi az ötvenes-hatvanas évek márkaneveit, a Kool-Aidet vagy a Pepto-Bismolt.
A tér és az idő autója – így jellemezték az Astra-Gnome-ot az 1956-os bemutatása idején. A 4,1 méter hosszú, 1,8 méter széles járművet nem sportkocsinak tervezték, hanem a jövő személyautójának. Kétüléses jármű volt, de hatalmas csomagtérrel és buborék formájú, full panorámás ablakkal. Ez egyszerre adta meg a kabriósok által annyira kedvelt szabadságérzetet, de a buborék csillapította a szélzajt, a menetszél hűtő hatásáról pedig légkondicionáló gondoskodott. A tervezők azt akarták, hogy a jármű vezetés közben a repülés érzetét keltse. Ezt segítették elő az apró kerekek, amiket a jármű testébe építettek.
És ilyen futurisztikus-praktikus ötletek kombinációja az egész Gnome. Nézzen ki úgy, mintha egy űrbeli kolóniáról importált luxusautó legyen, de férjen is el benne egy hat beépített koffer, összesen annyi rakodótérrel, mint egy szedán csomagtartója! Legyen unibody (egybetestű) konstrukció, de legyenek cserélhető, színes alumíniumpaneljei! Tegyünk rá dögösen kinéző, de biztonságos lökhárítókat, amik a kisautókon soha nincsenek, és illenek a formatervhez is! De nem hiányoztak az olyan luxuskellékek sem, mint a lemezjátszóval (!) és rádióval fölszerelt hifi, illetve a középkonzol tetejére helyezett hatalmas óra (Hamilton csillagközi időbeosztással).
A járművet 1956. szeptember 3-án mutatták be a Newsweek címlapján, majd később a New York International Auto Show-n. A körbeadott kérdőívek tanúsága szerint az ezer válaszadó négyötödének nagyon tetszett az autó. Rengeteg fotó készült az autóról és Arbibről is, csinos modellek társaságában, akik kedvesen elmagyarázták az elszontyolodott nézőknek, hogy ez egy tanulmányautó, sosem fog forgalomba kerülni.
Az Astra-Gnome egyetlen létező prototípusa ezután eltűnt a szem elől, és évtizedekig nem is látta senki. Végül 1980-ban bukkantak rá New Yorkban. Azóta restaurálták, és kiállították egy kaliforniai múzeumban; eleven szobra lett annak, hogy évtizedekkel ezelőtt mit gondoltak az emberek a jövőről.
(Design Your Trust | USA Today)