James Buchanan az Amerikai Egyesült Államok 15. elnöke volt, 1857-ben került a Fehér Házba, és egy négyéves periódust töltött ott. Tapasztalt, sokat látott politikusként lett elnök, előtte volt nagykövet Angliában és Oroszországban, külügyminiszter, illetve egyszer majdnem megvásárolta Kubát a spanyoloktól, ami ha összejön, alighanem kicsit kevesebb idegeskedéssel sikerül megúszni a hidegháborút bő száz évvel később.

Az évszámból azonban már látszik, hogy az elnöksége nem volt túl sikeres: 1860-ban kezdték el a déli államok pedzegetni, hogy ők inkább kilépnének az unióból, és 1861-ben tört ki a polgárháború, ami aztán négy éven át tombolt, és több áldozattal járt, mint amit az USA bármely más háborúban elszenvedett azóta is. Na, ezt nem sikerült megakadályoznia Buchanan elnöknek, aki emiatt rendszeresen az utolsó helyek egyikén végez a legnépszerűbb amerikai elnököket rangsoroló összes létező felmérésben.

Buchanan volt ezen kívül az egyetlen amerikai elnök az eddigi 45 közül, aki sosem nősült meg (a first lady szerepét az unokahúga vitte mellette). És nem ez az egyetlen pont, ami miatt egy csomó történész úgy véli, egyben ő volt Amerika első meleg elnöke is (bő 150 évvel megelőzve ezzel a világ első meleg államfőjének tartott izlandi exminiszterelnököt, Jóhanna Sigurðardóttirt).

A Buchanan életét és munkásságát kutató történészek egyetlen hölgyről jegyezték fel, hogy komolynak mondható kapcsolata volt a későbbi elnökkel: őt Anne Colemannek hívták, és Buchanan el is jegyezte. Coleman azonban boldogtalan volt a kapcsolatban, a fennmaradt naplói és levelei szerint arra gyanakodott, hogy a férfi csak a családja vagyonára hajt, és valószínűleg viszonya is van valaki mással, annyira nem érdeklődik iránta, és hidegen hagyja minden intimitás. Végül fel is bontotta az eljegyzést és öngyilkos lett. Buchanan gyanított viszonya valós volt, és egy férfihez fűződött: William R. Kingnek hívták, alabamai szenátor volt, illetve 1853-ban egy rövid ideig alelnök.

A két politikus éveken át együtt élt, közösen jelentek meg eseményeken, egymást a "Miss Nancy" és "Aunt Fancy" neveken szólították (utóbbi a 19. században a nőiesen kinéző, meleg férfiakra használt eufemizmus volt), de feljegyezték, hogy Buchanan a feleségeként vagy a jobbik feleként hivatkozott Kingre. A kapcsolatukat nem is titkolták különösebben, de nem is volt miért: meglepő módon az akkori amerikai társadalom eléggé elfogadó volt az ilyesmivel kapcsolatban.

Amikor 1844-ben Kinget nagykövetté nevezték ki Párizsban, Buchanan a leveleiben arra panaszkodott, hogy mennyire magányos, és ugyan igyekezett udvarolni más úriembereknek, nem járt sikerrel. Említi azt is, hogy mennyire taszítja a gondolat, hogy feleségül vegyen egy nőt, aki amúgy sem várhatna semmilyen romantikus érzelmet tőle. Mivel a végrendeletében a naplói megsemmisítéséről rendelkezett, csak a másnak küldött leveleiből tudnak következtetni a történészek a két férfi kapcsolatának jellegére, de nagyjából egyöntetű a vélemény, hogy túl voltak a barátságon.

King 1853-ban meghalt tuberkulózisban, így már nem élte meg, hogy Buchanan teljes figyelmével a politika felé forduljon, elnökké válasszák, és polgárháborúba kormányozza az országot.