
Hogy csinálja a fenyő, hogy zöld marad télen is?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Van egy szín, ami nem is létezik, csak az agyunk hallucinálja
- Kesztyűre herdálta el a Fehér Ház vagyonát a vásárlásmániás elnökfeleség
- Van egy rossz hírünk a szerelmeseknek: a hűség mintaképei valójában csapodárok
- Milyen magas volt Jézus?
- Őrült ötlet, de tényleg megtörtént: be akarták tiltani a tésztát Olaszországban
Vannak a lombhullató fák, meg vannak az örökzöldek, ezt még gyerekként megtanulja mindenki, nagyjából akkor, amikor először rácsodálkozik, hogy jé, karácsonyfa. De vajon miért tud megmaradni zöldnek a fenyő meg a többi hasonszőrű növény télen is, hóban-fagyban, miközben a többi fa levelei elszáradnak és lehullanak?
Hogy ezt megértsük, először is vegyük át, miért zöldek úgy általában a fák levelei. Ez még mindig általános iskolás tananyag: a klorofill nevű anyagtól, ami a fotoszintézis alapvető kelléke. A fotoszintézis pedig az a folyamat, amivel a növények a levegőből felvett szén-dioxidból, és a gyökereiken át felszívott vízből, a napfény segítségével tápanyagot (konkrétan glükózt, azaz cukrot) és oxigént állítanak elő.
A lombhullató fák szépen rá is optimalizálták a lombkoronájukat erre a feladatra, a leveleik nagy felületűek, könnyűek, törékenyek. Amikor jön a tél, a fotoszintézis rögtön több irányból is léket kap: egyre kevesebb lesz a napfény, a talajból a víz felvétele is körülményessé válik, a levelek meg ugye megfagynak. A fák ezért feladják a nyári életmódot, és téli álomba merülnek. Hagyják hogy lebomoljon a klorofill a levelekben, azok először sárgává és vörössé száradnak, aztán lehullanak; a növény pedig minimál üzemmódban vegetálva a nyáron felhalmozott tartalékokból gazdálkodva húzza ki tavaszig.
A fenyőnél az evolúció más tervet eszelt ki. A tűlevelek felülete kisebb, így kevésbé hatékonyan működnek - de cserébe a fenntartásuk is kevesebb vizet igényel. A leveleket a hideg ellen egy speciális víztaszító anyaggal, kutinnal, illetve viasszal vonja be a fa. A tűkben a víz a sejtekből kiáramlik a sejtek közti térbe, ahol etilént és jazmonnsavat termel még hozzá a növény, amik hatékony fagyálló folyadékot képeznek.
Ez így összességében a tűleveleknek a fagy ellen jó védelmet nyújt, és a gyér téli napfénnyel hajtva is tudja folytatni a fa a fotoszintézist. A tűlevelek ráadásul egy csomó létfontosságú tápanyagot, nitrogént, káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot is tudnak tárolni. Így a nyári időszakban nem kell nagyobb energiatartalékokat felhalmoznia (nincs szüksége nagy méretű levelekre), de télen is el tud ketyegni a zord körülményekre specializált tűleveleivel.
(Borítókép: Arterra / UIG / Getty Images)
