Verhetetlen birkózó volt, amerikai elnök lett, ki az?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke a megkerülhetetlen történelmi szerepén, és az ellene sikeresen végrehajtott merényleten túl is érdekes figura, például
- halála előtt pár órával hozta létre az elnök életét védő titkosszolgálatot (micsoda antré),
- a holttestét megpróbálták elrabolni sírrablók,
- és nem mellesleg szupersztár díjbirkózó volt, mielőtt elnökké választották volna, olyannyira, hogy posztumusz az amerikai birkózók Hírességek Csarnokába is beválasztották 1992-ben.
A legendák szerint 300 meccséből csak egyet vesztett el, bár erre nincs hitelt érdemlően erős bizonyíték, igaz, cáfolat sem - annyi viszont biztos, hogy tényleg rengeteg birkózómeccset nyert, és csak egy vereségéről maradt fel írásos emlék. A sztorihoz gyakran azt is hozzácsapják, hogy 1830-ban Illionois állam egyik megyei bajnokságában bajnok lett, ám Lincoln valójában csak később költözött Illionois-ba, úgyhogy ez biztosan kitaláció.
A kifejezetten nagy termetű, 193 centis Lincoln hosszú végtagokkal is rendelkezett, amikkel – fizikai erejét is kihasználva – viszonylag könnyedén tudta földre vinni ellenfeleit, hiszen a kézharc elég sokat számított már akkor is ebben a sportban.
Az egyetlen dokumentált veresége még 1832-ben, egy bizonyos Hank Thompson ellen jött, emiatt is lehetett, hogy Lincoln elég nagy önbizalommal birkózott. Egyszer például egy ellenfél legyőzése után a teljes nézőközönséget kihívta, hogy ha valaki úgy érzi, le tudná őt győzni, akkor áll elébe ott helyben. Mondani sem kell, senki nem mert Lincoln ellen kiállni.
A feljegyzések szerint a szőnyegen könyörtelen ellenfélként ismert Lincoln egyből nagyon kedves fickó lett, ahogy véget ért a mérkőzés, gyakran kínálta vízzel legyőzött feleit, és előzékenyen talpra segítette őket, miután a szuszt is kiszorította belőlük. A remek mérleg ellenére nem lett belőle nemzeti szenzáció. Akkoriban nagyon sok kisebb birkózótorna volt, ahol a tehetségesebb sportolók tucatszámra gyűjthették a győzelmeket. Lincolnra így nem figyeltek fel, bármilyen jó is volt.
Az amerikaiak nagy bánatára ez a birkózás nem az a birkózás volt, amit ma "wrestling" alatt értenek az amerikaiak, vagyis a pankráció.Pedig az lett volna az igazi show, ahogy a leendő elnök a ring széléről a félájult ellenfelekre ugrál beolajozott testtel, aztán székeket tör össze a fejükön.
Nem Lincoln volt egyébként az egyetlen elnök, aki meglehetősen jó birkózó volt, George Washington és Williams Taft is megállta a helyét a szőnyegen, ahogy Andrew Jackson, Zachary Taylor, Ulysses S. Grant, Chester A. Arthur, és az amerikaifutballban is aktívan tevékenykedő Theodore Roosevelt is birkózott - ő még New York kormányzójaként is indult birkózóversenyen.