A történelem egyetlen vízalatti tengeralattjáró-csatája
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus - A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
Mivel a tengeralattjárók mindkét világháborúban a hadviselés fontos részei voltak, elsőre talán furcsán hangzik, de összesen egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy két tengeralattjáró az elsődleges rendeltetési helyén, a víz alatt csapott össze.
Ennél persze jóval többször harcoltak egymással tengeralattjárók – először a német U-27 süllyesztette el a brit E3-at az első világháború alatt –, de az összes többi esetben a vesztes fél a vízfelszín felett tartózkodott. Ennek elsősorban technikai okai voltak: akkoriban egyszerre csak néhány órát tudtak víz alatt tölteni, és lassabban is haladtak, mint a felszínen, így a merülést a legforróbb helyzetekre tartogatták. A víz alatti célpont azonosítása és követése is nehézkes lett volna modern navigációs eszközök híján. A torpedókat is a felszínen haladó hajók elsüllyesztésére tervezték.
Egy alkalommal, a második világháború utolsó évében mégis úgy alakult, hogy a víz alatt bonyolódott harcba két tengeralattjáró.
Alea iacta est
1945. február 5-én a német U-864 tengeralattjáró titkos küldetésre indult a norvégiai Bergenből: a Cézár hadművelet keretében a szövetséges Japánnak szállított volna technológiai segítséget – tervrajzokat, alkatrészeket, nyersanyagokat, szakértőket – a haderejük fejlesztéséhez. A terv szerint a tengeralattjáró észak felé indulva, a Szovjetuniót megkerülve jutott volna el Japánba, a rakománnyal megtámogatott japán haderő pedig segített volna elvonni a szövetségesek figyelmét a vesztésre álló Németországról.
A küldetés már az elején katasztrofálisnak ígérkezett. Eredetileg decemberben, Kielből indult az U-864, de zátonyra futott, aztán Bergenben a javítási munkálatok közben brit bombázók rongálták még tovább. Végül februárban sikerült nagy nehezen sikerült útnak indulnia, de mivel addigra a britek már feltörték a tengeralattjárók kommunikációjának titkosításához használt Enigma kódját, pontosan tudták, mire készülnek a németek, és csapdát állítottak.
A HMS Venturer brit tengeralattjáró parancsot kapott, hogy Fedje szigeténél semmisítse meg az U-864-et. A kisebb és rövidebb hatótávú Venturernek csak 8 torpedója volt a németek 22-jével szemben, viszont közel 50 százalékkal gyorsabb volt a víz alatt.
A Venturer legénysége úgy döntött, hogy a nagyobb hatótávolságú szonár helyett hidrofónnal keresik az U-864-et, mert így annak is kisebb esélye volt, hogy őket valaki észrevegye. Így viszont a németek észrevétlenül jutottak túl rajtuk. Mikor azonban már biztos távolságban voltak, a tengeralattjáró dízelmotorja meghibásodott, és olyan hangos működésbe fogott, hogy az gyakorlatilag ellehetetlenítette a lopakodást, és a teljes elromlással fenyegetett. Ralf-Reimar Wolfram kapitány ezért úgy döntött, hogy visszatér Bergenbe a hiba elhárításához – ezzel tudtán kívül visszakormányozta magukat az egyszer már szerencsésen elkerült veszélybe.
Et tu, mi fili, Launder
Február 9-én aztán a Venturer hidrofónja érzékelte is a nagy zajjal közeledő U-864-et, és a britek a víz alatt követni kezdték a németeket. A torpedókkal már csak arra vártak, hogy az U-864 a felszínre emelkedjen, de azt nem tudták, hogy a német tengeralattjárót olyan légtoronnyal szerelték fel, amellyel a felszín közelében, de alámerülve haladva is levegőhöz jutott, így hosszabb ideig tudott víz alatt maradni.
A németek egy idő után manőverezni kezdtek, feltehetően észrevették, hogy követik. Három órányi üldözés után a Venturernek már nem sok ideje maradt, hamarosan fel kellett volna jönniük a felszínre, mert merült az akkumulátoruk. James S. Launder kapitány ezért úgy döntött, hogy a jóval kockázatosabb módszert választja, és a víz alatt támad. Mivel a műszerekkel csak az U-864 két dimenziós elhelyezkedését tudta bemérni, a mélységét a levegővételhez használt torony magassága alapján becsülte meg.
Launder tudta, hogy a németek könnyen kiszúrják majd a támadást, ezért megtévesztő manőverbe kezdett. Gyors egymásutánban kilőtte mind a négy betárazott torpedót, aztán lejjebb merült, hogy elkerülje az ellentámadást. Az U-864 valóban észrevette a torpedókat, és szintén merülésbe kezdett. Hármat sikerült is elkerülnie, de azt a németek nem tudták, hogy a Venturer a második pár torpedót direkt lejjebb célzott, így a negyedik éppen a lefelé menekülő U-864-be csapódott. A német tengeralattjáró a találattól kettőbe tört, és 150 méterre, az óceán fenekére süllyedt, fedélzetén mind a 73 fővel és japánoknak szánt felszereléssel.
Az U-864 maradványait 2003-ban találta meg a norvég haditengerészet. Bár fél évszázada arra készültek, hogyan fogják kiemelni a veszélyes torpedókkal megrakott roncsot, a felfedezésekor észrevették, hogy a fedélzetén található rakomány egy része, a folyékony higany szivárogni kezdett, ezért a további szennyezés elkerülése érdekében 2017-ben inkább betemették: fél méteres homokrétegből és 160 ezer tonna kőből emeltek síremléket a történelem egyetlen víz alól, víz alatt elsüllyesztett tengeralattjárójának.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
