Sztálin fia örömmel adta fel magát a náciknak
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Joszif Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin híresen rossz kapcsolatot ápolt elsőszülött gyerekével, Jakovval. Közismert anekdota, hogy amikor a fiú zaklatott érzelmi állapotban öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte, az apja csak annyit mondott: "Még egyenesen lőni se tud."
A háború se hozta éppen közelebb apát és fiát. Jakov Dzsugasvili 1941 júniusában csatlakozott a Vörös Hadsereghez, tüzérségi hadnagyként szolgált. Nem sokkal később, július 16-án Minszk közelében náci hadifogságba esett. Sztálin viszont minden hadifoglyot hazaárulónak tartott. Nem is mulasztotta el Jakov feleségét, Juliját a hároméves lányuk mellől két évre a Gulagra küldeni.
Jakovról ráadásul néhány éve előkerült archívumi iratokból kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem egyszerűen elfogták, hanem önként adta fel magát a náciknak – noha a szovjet propaganda érthető okokból elhallgatta ezt a mozzanatot.
Egy felettese által írt levél szerint Jakov hősiesen helytállt a csatatéren, de miután a harc eldőlt, egy társával civil ruhát öltött és elmenekült. Egy idő után azonban Jakov a társának azt mondta, folytassa az útját, de ő inkább "marad és pihen". A kihallgatását rögzítő dokumentumok szerint pedig – felesége zsidó származása ellenére – antiszemita nézeteket hangoztatott, és a szovjet hadseregről és vezetőiről is erősen kritikusan beszélt. A náci propaganda előszeretettel hirdette is, hogy a szovjet diktátor fia már dezertált, és repülőről szórt röplapokon buzdította a honfitársait Jakov példájának követésére.
A döntő 1943-as sztálingrádi vereség után aztán Németország fogolycserét ajánlott a Szovjetuniónak: a legmagasabb rangú fogságba esett tisztjüket, Friedrich Paulus vezértábornagyot kérték Sztálin fiáért cserébe.
Nem fogok egy tábornagyot adni egy hadnagyért
– mondta erre állítólag Sztálin, ami persze valahol logikus is, ugyanakkor nem a fiáért érzett aggodalom tűnik visszaköszönni ebből a mondatból sem.
Jakov végül 1943. április 14-én halt meg. A korabeli német verzió szerint öngyilkossági célból a a sachsenhauseni koncentrációs tábor elektromos kerítésének rohant. A háború után a britekhez került német dokumentumok szerint egy őr lőtte le szökés közben. Később nyilvánossá tett iratok szerint nem szökés, hanem parancsmegtagadás miatt kapta a golyót.
Érdekesség, hogy bár Jakovot nem zárta a szívébe Sztálin, az anyját, a betegségben mindössze egyévi házasság után meghalt Kato nevű első feleségét olyannyira igen, hogy az elvesztése kifejezetten megviselte az akkor még ifjú grúz forradalmárt, akiből később a 20. század egyik legvéresebb kezű diktátora vált.
(Borítókép: Jakov Dzsugasvili elfogták a németek 1941-ben. Fotó: rarehistoricalphotos.com)