Milyenek, hát ilyen sárgásbarnás sivatagszínűek – vágja rá a választ bárki, aki látta már az egyiptomi piramisokat akár fotón, filmen, vagy szerencsésebb esetben a saját szemével. Ez azonban csak az utóbbi pár ezer évben igaz, azelőtt, a fáraók korában a piramisok vakító hófehérek voltak, és úgy csillogtak a napsütésben, mintha hatalmas ékszerek lennének.

A piramisok a mai állapotukban is monumentális alkotások, azonban ma már hiányzik róluk az a réteg, ami annak idején igazán pompássá varázsolta őket: a hófehér bevonat. Ez hatalmas, másfélszer másfél méteres, több tonna tömegű, milliméterre pontosan csiszolt mészkőtömbökből állt, ami a piramisok nagy kockákból álló, lépcsőszerű oldalait fedte, egyenletes, sima felületet létrehozva.

Miután a helyükre illesztették őket, a fehér mészkőfelületet még külön le is csiszolták, ami a korabeli beszámolók szerint szikrázó, csillogó, földöntúli kinézetet kölcsönzött a piramisoknak. És a csúcsot még le is aranyozták a biztonság kedvéért. Olyan vakítóan fehér volt a borítás, hogy éjjelente, amikor a Hold és a csillagok fénye a piramisokra esett, úgy tűnt, hogy a grandiózus gúlák világítanak. Így voltak a piramisok igazán méltó síremlékei az istenként tisztelt fáraóknak.

És hogy hová lett mára ez a pazar borítás? A hófehér mészkőbevonat legnagyobb részét egyszerűen elhordták a díszítőelemek alapanyagának a középkori Kairó építésekor. A kairói mecsetek például szinte mind a piramisok széthordott borításából épültek. A maradék nagy törmelékkupacok formájában hevert a piramisok tövében, amíg el nem takarították, amikor a turizmus kezdett jövedelmező üzletág lenni Egyiptomban. Itt-ott, foltokban még lehet látni az eredeti mészkőborítás darabjait a piramisokon, de a polírozott felület és a hófehér szín már a múlté – 4500 év időjárási viszontagságai mély nyomot hagynak egy olyan puha anyagon, mint a mészkő.

(Borítókép: A gízai piramisok 1858 körül - fotó:  Francis Frith / Hulton Archive /  Getty Images)