Az űrhajózás története tele van felemelő, gyönyörű, hősies, veszélyes epizódokkal, mikrotörténetekkel, amik gyakran voltak jelentős hatással egy-egy küldetés sikerére, kudarcára. Írtunk már arról például, hogy az első amerikai űrhajós összevizelte magát, hogy volt, aki lábon hordott ki egy szívinfarktust a Holdon, hogy a második holdraszállást egy kapcsoló mentette meg a kudarctól, hogy egy űrhajósnak majdnem karrierjébe került az űrbe csempészett szendvics, vagy hogy a világ legszebb napfogyatkozását csak az Apollo–12 három asztronautája látta. Az ezekhez hasonló űrtörténeti sztorik teszik igazán emberközelivé az űrhajósok emberfeletti teljesítményeit, de hogy Eugene Cernan alább következő kis titkos története közéjük tartozik-e, döntsék el önök.

Az már az amerikai és szovjet űrprogramok legelején nyilvánvaló volt, hogy az űrrepülésekre csak tökéletes egészségi állapotú jelölteket választottak az illetékes bizottságok, egy tömött fog, egy apró szívritmuszavar, egy váratlan sérülés, csonttörés bizony kizáró ok lehetett. Az űrhajóskiképzésen átesett, már küldetésre jelölt asztronauták, kozmonauták többnyire igyekeztek is vigyázni magukra, nehogy valami banális háztartási baleset miatt eltiltsák őket az előttük álló űrrepüléstől.

Az utolsó holdküldetés, az Apollo–17 2017 januárjában elhunyt parancsnoka valószínűleg elég ideges lehetett, amikor egy szép őszi napon, a start előtti egyik utolsó egészségügyi ellenőrzésen kiderült, hogy prosztatagyulladása van. A férfi nemi szervrendszer e fontos mirigye a húgyhólyag alatt található, a nagyjából gesztenye nagyságú és formájú körülveszi a húgycsövet. A benne termelődő, szénhidrátot, enzimeket és ásványi anyagokat tartalmazó váladék az ondó egyik fontos alkotóeleme, segít a hímivarsejteknek hosszú órákig életben maradni az ejakuláció után is. A prosztata gyulladása lehet fertőzéses, vagy spontán is, akut vagy krónikus, általában nehezen behatárolható alhasi, heretáji fájdalommal, súlyosabb esetkben lázzal, véres, gennyes vizelettel jár. Mindez nem éppen ideális egészségügyi állapot egy 12 és fél napos utazásra, aminek célállomásán nincs kórház és a legközelebbi urológus több mint 384 ezer kilométerre rendel.

Valószínűleg ez járt Cernan és az őt és társait rendszeresen vizsgáló dr. Chuck La Pinta űrhajósorvos fejében is. A jelenetről Cernan így ír könyvében (The Last Man on the Moon):

Chuck La Pinta, az Apollo–17 orvosa és mellesleg elég jó arc, a testemet böködte egy rutinellenőrzés során és eközben kiderült, hogy prosztatagyulladásom van. Chuck különleges orvos volt, abban a tekintetben, hogy nem rohant ki azonnal riadóztatni mindenkit, hogy alkalmatlan vagyok a repülésre. Nem szólt egyáltalán senkinek, inkább csendben azon kezdett dolgozni, hogy megoldja a problémát.

"Akkor ezt itt kezelésbe vesszük" – mondta dr. La Pinta Cernannak, akinek egyáltalán nem fűlt a foga ahhoz, hogy egy szenvtelen NASA-hivatalnok eltiltsa a küldetéstől, és hogy helyére Dave Scott, a Gemini–8, Apollo–9 és Apollo–15 küldetések veterán űrhajósa lépjen elő mint az utolsó holdraszállás parancsnoka.

Szóval a reggeleim nagy részét azzal töltöttem, hogy a prosztatámat maszíroztattam a repülőorvossal, egy hős űrhajós számára meglehetősen kínos pozitúrában

– emlékezett vissza Cernan a kissé kellemetlen élményre.

A prosztata végbélen keresztül történő masszírozását egyébként krónikus gyulladás esetén alkalmazzák, a kezelés előtt a páciens pisil egyet, hogy ne maradjon vizelet a húgyhólyagban, majd négykézlábra ereszkedve el kell lazítsa záróizmait, hogy az orvos az ujjával könnyebben elérhesse a beteg mirigyet, és a végbél falán keresztül, speciális technikával a megrekedt váladékot kipréselhesse. Ha mirigyet feszítő testnedv távozik, azonnal meg is szűnik a fájdalom, jó esetben akár egy kezelés is elég lehet a gyógyuláshoz.

A lepel alatt végzett kezelés eredményes volt, Cernan dülmirigye rendbe jött, rendesen viselkedett a holdutazás alatt, és az Apollo-program utolsó küldetése során, 1972. december 11-én tizenegyedik prosztataként járhatott a Hold felszínén, miközben gazdája a Taurus-Littrow völgyben tudományos kísérleteket végzett, kőzeteket gyűjtött és vezette a holdjárót.

A szép emlékű prosztatamasszázsról egy 1981-es vicces fotó is megemlékezik. Ed Hengeveld űrtörténész a Kennedy Űrközpontban, a Columbia űrsikló második küldetése előtt kapta lencsevégre Cernant és dr. La Pintát, amint Cernan tréfásan – és feltehetően hálásan is – megragadja az orvos jobb mutatóujját, ami megmentette számára az Apollo–17 küldetést.