Manapság, a Twitter, a Facebook, az Instagram, a YouTube és megannyi más blog, mikroblog és közösségimédia-szolgáltató korában az emberiség túlnyomó része így vagy úgy, de valamilyen szinten dokumentálja az életét. Ehhez jószerével semmiféle erőfeszítést nem kell tenni, az okostelefonok, szelfikamerák, tabletek, kisebb-nagyobb hordozható számítógépek korában pofonegyszerű valamiféle naplót vezetni arról, hogy kik vagyunk és mi dolgunk a világban (vagy legalábbis arról, hogy mit főztünk vacsorára).

Egy paradigmával korábban a kézi vagy gépi naplóírás volt viszonylag elterjedt önkifejezési forma, amivel azonban feltehetően jóval kevesebben éltek, mint ahány felhasználója most az Instagramnak van. Ezek közt született pár száz olyan, amiket irodalmi igénnyel (gyakran irodalmárok) írtak, megjelentek könyvben (gondoljunk csak Franz Kafka vagy Anne Frank, esetleg Karinthy Frigyes műveire, hogy csak pár klasszikust említsünk), és egy adott korszak, egy izgalmas élet lenyomatai.

Már ha naplónak lehet nevezni azt a személyi archívumot, aminek csak egy része a 80 méter vastag feljegyzéshalom, amiben Buckminster Fuller amerikai költő, író, filozófus, kozmológus, feltaláló, autodidakta formatervező, matematikus, tervezőmérnök, építész dokumentálta saját életét. Fuller, a geodéziai kupola (avagy geodóm) megalkotója, akiről a fullerént (a labda formájú mesterséges szénmódosulatot) is elnevezték, rendkívül aktív, tevékeny élete során több mint harminc könyvet írt, és mindemellett naplót is vezetett.

A Dymaxion Chronofile egyrészt a polihisztor saját kézírásos feljegyzéseiből áll. Fuller 22 éves korától kezdve haláláig, azaz 1917 és 1983 között negyedóránként (igen, 15 percenként) lejegyezte gondolatait, a vele történt dolgokat. Mivel nem aludt sokat, ez naponta körülbelül hetven naplóbejegyzést jelentett. A hatalmas jegyzetfüzetekbe ezen kívül gyűjtött minden (igen, minden) egyéb dokumentumot: megőrzött minden kapott és elküldött levelet (amiket eleve indigóval írhatott vagy később küldés előtt lefénymásolt), számlát, feljegyzést, vázlatot, skiccet, parkolójegyet, mosodai fecnit, sőt újságkivágásokat. (Itt van pár kép, amik alapján fogalmat alkothatunk mit is jelent mindez.)

Fuller célja az volt, hogy a lehető legteljesebb mértékben dokumentálva legyen saját élete és a korszak, amiben élt. "Úgy döntöttem, hogy történelmi esettanulmánnyá válok, és ez azt jelentette, hogy nem dönthettem arról, mi kerüljön be és mi nem. Szóval mindent bele kellett vegyek, ezért egy nagyon szigorú jegyzőkönyvbe kezdtem" – mesélt a kezdetekről egy 1962-es előadásában.

A naplót Dymaxion Chronofile-nak nevezte el (egy sor más alkotását is az általa megalkotott dymaxion kifejezéssel – a dynamic, maximum, tension szavakból alkotott mozaikszóval – illette), az eredmény pedig a világ legjobban dokumentált emberélete lett. Fuller halálakor a jegyzetfüzetek egymás mellé téve nyolcvan méter vastagságot tettek ki, emellett 13 500 tárgymutatókártya, több mint 2500 skicc, tervrajz, eredeti poszter és vázlat, 30 000 fotó, 25 000 dia, 19,5 kilométernyi film, 1500 óra hangfelvétel, 35 fióknyi egyéb kézirat és még egy sor más dokumentum alkotja a komplett, 45 tonnát nyomó Fuller-naplót. Még a gyerekkorára vonatkozó összes dokumentumot is összegyűjtötte, nagyjából négyéves koráig visszamenőleg.

A Dymaxion Chronofile 1999 óta a Stanford Egyetem könyvtárának becses különálló részlege (ez a Buckminster Fuller Archívum), Fuller életének és korának kutatói elképesztően sokrétegű, napra pontos információkat kaphatnak belőle, hála a könyvtár teljes Fuller-katalógusának.

Források:

• Buckminster Fuller (Wikipedia)
• Dymaxion Chronofile (Wikipedia)
• Dymaxion Chronofile - An archive of nearly every day of Buckminster Fuller's life (Atlas Obscura)
• The Dymaxion Chronofile and our ever-expanding personal digital archives (Unclutterer)
• The Dymaxion Chronofile: The Most Documented Life in History (Wired)
• A 45-ton personal archive (Building a Memex)
• Guide to the R. Buckminster Fuller Papers (Online Archives of California)
• Buckminster Fuller Institute
• R. Buckminster Fuller Collection (Stanford Libraries)

Nyitókép: Buckminster Fuller Institute/Facebook