A tizenéves Edward Jones nehezen tudta megmagyarázni, hogy mit keres nála Viktória királynő alsóneműje a nadrágjába betömködve, amikor elkapták a Buckingham-palota közelében, ám akkoriban ez nem számított bűntettnek, és emiatt nem tudták elítélni. A 19. században élt fiatalember elsőként lett világhírű zaklatója egy uralkodónak, vagy ha úgy tetszik, egy korabeli celebnek, hírességnek.

Nehéz megállapítani, hogy Jones miért szemelte ki magának Viktória királynőt (aki egyébként 1837 és 1901 között uralkodott), és az is sanszos, hogy csak az akkoriban igen gyengén őrzött Buckingham-palota vonzotta, az előkelő hölgy pedig csak véletlen áldozata volt. 

Edward Jones szélsőségesen ronda volt, széles szájjal, alacsony szemöldökkel, és a legtöbben azt hitték róla, hogy kéményseprő, mert sohasem mosakodott. Nem volt skizofrén vagy őrült, csupán más volt, mit a többiek. Nem érdeklődött a nők iránt – ezeket írta róla dr. Jan Bondeson, aki a Cardiff Egyetem munkatársaként öt éven át kutatta a férfi történetét az újságok archívumában.

Nyitva felejtett ajtókon és földszinti ablakokon át jutott be Jones a palotába, ahol nemcsak a nemesi alsók iránt mutatott érdeklődést: néha ételt lopott a konyhából, kétszer a trónon ülve fogták el. Amilyen könnyen bejutott, olyan nehéz volt megszabadulni tőle. 

Először három hónapra ítélték tolvaj csavargóként, de folytatta a királynő zaklatását. A következő lépésben már egyszerűen elrabolták, és feltették egy Brazíliába tartó hajóra, ám onnan is hazaszökött. A következő elrablásakor okosabbak voltak.

Szabadulása után Jones alkoholista rabló lett, ami miatt Ausztráliába deportálták, de onnan is hazaszökött Angliába, mígnem a testvérének sikerült rábeszélnie, hogy jobb lesz neki mégis Ausztráliában. Edward Jones végül Perth városában telepedett le, de a múltja elől nem tudott elmenekülni, ott is arról volt közismert, hogy ő a királynő zaklatója.

(BBC)