Megszokott amatőrfotós hiba, hogy vaku használata esetén az optikába néző emberek szeme pirosan világít (ez a vörösszem-effektus). Ez a legkedvesebb babából is horrorisztikus rémet képes varázsolni. Olyannyira általános ez a bosszantó fényjelenség, hogy a legtöbb képszerkesztő szoftver, sőt a fejlettebb fényképezőgépek is egyetlen kattintással vagy automatikusan kiszűrik e hibát. Viszont nincsenek felkészülve arra, hogy a kamerába néző kutyák és macskák szeme ehelyett zölden virít, márpedig őket még nehezebb meggyőzni arról, hogy reprodukálják az ily módon elrontott cuki jelenetet.

A zöld szem gyakorlatilag általánosnak mondható a kutyás fotókon. Nem nehéz olyan állatorvosi oldalakat találni, ahol arról kell meggyőzni az aggódó gazdákat, hogy e jelenség nem betegség, például hályog, nem fog megvakulni a kutya (legalábbis nem ettől). A zöld szem igazából egy, a ragadozók evolúciós múltjából származó természetes anatómiai jellegzetesség eredménye.

A jelenség hátterét akkor érthetjük meg igazán, ha az emberre jellemző vörösszem-effektus felől közelítünk. Amikor a vaku fénye pontosan elölről hatol be a pupillán keresztül a szembe, az pontosan az ideghártya (retina) középső részére vetül. Ott visszaverődik a retinát tápláló piros vérerekről, és e vörös fény visszajut a fényképezőgépbe. Ilyenkor tehát gyakorlatilag távolsági szemfenékfelvételt készítünk az illetőről.

Sok, eredetileg éjjeli életmódot élő gerinces (főként a ragadozók) szemében, a retina mögött egy olyan (általában zölden) irizáló hártyát találunk, amelynek rendezett kristályai visszaverik a retinán egyszer már átjutott, és így el nem nyelődött fényt. Ez a réteg a tapetum lucidum, amely retroreflektorként működik, tehát a bejövő fényt, beesési szögétől függetlenül, nagyjából a vele ellentétes irányba veri vissza. Ezért világít zölden a legtöbb vakuval fényképezett kutya szeme a fotón.

A tapetum lucidum adaptív értéke nyilvánvaló. Gyenge megvilágítás közepette növeli a szembe jutó fény hasznosulásának fokát azáltal, hogy a retinán áthaladó fényt visszatükrözi a fényérzékelő receptorok irányába. A retroreflexió (tehát az azonos irányba való tükrözés) révén pedig a retinán keletkező kép fókusza sem romlik, ugyanolyan éles marad.

A macskák szemének fényérzékelése a tapetum lucidum jóvoltából 44 százalékkal javul, így olyan kevés fényben is jól látnak, amely az ember számára már teljes sötétségnek tűnik. A hártya nem mindig zölden irizál, így a visszavert fény színe is fajról fajra, sőt kutyákon belül fajtáról fajtára változhat. A kék szemű kutyák általában az emberhez hasonlóan vörös a szemük a vakuval készült képeken, míg a törpe snaucereknek kék színű.