A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján két rangos folyóiratban is olyan tanulmányok jelentek meg, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a balkezes emberek sokkal jobban ki vannak téve a baleseteknek, emiatt pedig jelentősen rövidebb ideig élnek, mint jobbkezes társaik. Az eredmények megcáfolhatatlannak tűnő statisztikai adatokon alapultak, és az indoklásuk - miszerint egy balkezes számára a jobbkezesekre tervezett világ számos veszélyt tartogat - logikusnak tűnt. Noha sokáig mindenki tényként fogadta el a jelenséget, mára kiderült, hogy csak mítosz az egész.

A Kaliforniai Állami Egyetem pszichológusai első, Nature-ben megjelent tanulmányukban a baseballstatisztikákat vették alapul. A módszer ennél egyszerűbb - és ezáltal megbízhatóbb - már nem is lehetett volna. A Baseball enciklopédiájában szereplő több mint 1600 játékos élettartamát hasonlították össze aszerint, hogy bal- vagy jobbkezesek voltak (csak azokat vették figyelembe, akik ugyanazzal a kezükkel dobtak és ütöttek). Az eredmények szerint a jobbkezesek átlagosan 64,64 évig éltek, míg a balkezesek általában már 63,97 évesen meghaltak.

Ugyanezek a szerzők két évvel később még sokkal megdöbbentőbb eredményekkel jelentkeztek. Ez alkalommal két dél-kaliforniai megye halotti anyakönyvi kivonatait vették alapul, és a kézhasználatot firtató kérdőíveket küldtek ki a legközelebbi túlélő hozzátartozónak. Összesen majdnem ezer értékelhető választ kaptak, ezek alapján azokat az embereket sorolták a jobbkezesek közé, akik jobb kézzel írtak, rajzoltak, és azzal dobták a labdát is. Mindenki mást balkezesként azonosítottak. Ezek alapján számolták ki a jobb- és balkezesek átlagos életkorát haláluk idején. A különbség sokkolónak mutatkozott: míg a jobbkezesek átlagosan 75 éves korukban hunytak el, a balkezesek mindössze 66 évesek voltak, amikor elhunytak. Mindezt azzal magyarázták, hogy az emberi környezet minden eleme a jobbkezesek igényeit szolgálja ki. A gyári munkagépektől a közlekedés velejáróiig, az étkészletektől az ollókig. Így a balkezesek nagyobb eséllyel szenvednek balesetet, ami akár végzetes is lehet.

A különbség olyan sokkoló volt, hogy a tudományos közösségben azonnal megjelentek a hitetlenkedők. A sajtó mégis felkapta a sztorit, és az olyannyira elterjedt, hogy szinte mindenki tényként fogadta el. Mind a mai napig vannak, akik meg vannak győződve helytállóságáról. Az epidemiológusok hiába érveltek azzal, hogy ha ez igaz lenne, akkor a domináns kéz lenne a legfőbb halálok, messze maga mögé utasítva a rákot, az infarktust és minden egyebet.

De hol lehet itt a hiba?

Hiszen a kutatók a legkézenfekvőbb adatokat elemezték, és nem számolták el magukat közben. Nos ott vétettek nagyot, hogy azt feltételezték, hogy a bal- és jobbkezesek aránya nem változik az idők során. Igaz ugyan, hogy a balkezesek természetes aránya az elmúlt évezredekben stabilan 11 százalék volt, csakhogy egészen a 20. század második feléig a társadalom egyáltalán nem volt megértő a balkezesekkel, így a gyerekek nagy részét igyekeztek átszoktatni.

A balkezes nők (piros) és férfiak (kék) aránya Angliában a 20. században (Forrás: BBC)

Az iskolában kötelező volt jobb kézzel írni, a gyárakban tényleg jobb kézzel üzemeltethető gépeket telepítettek. Így aki érvényesülni akart az életben, az inkább átszokott.

Viszont a statisztikákat összezavarja. Angliában a viktoriánus korban mesterségesen alacsonyan, három százalékon tartották a balkezesek arányát, és ez a hozzáállás volt jellemző az Egyesült Államokra is. Később ez a szigor enyhült, így az emberek között több lett az azonosságát felvállaló balkezes. Amikor tehát a nyolcvanas években megvizsgálták az akkor elhunyt emberek domináns kézhasználatát, azt találták, hogy a jobbkezesek idősebbek. Mégpedig azért, mert az egész társadalomban magasabb volt a jobbkezesek átlagéletkora, mint a balkezeseké. Hiszen csak a fiatalabb balkezesek élhették életüket balkezesként, az idősebbeknek ezt nem hagyták.

(Borítókép: Részlet a Gógyi felügyelő című 1999-es filmből)