Londonban járva sokaknak feltűnhet, hogy számos több száz éves kocsmát kakasról neveztek el. Miért van ez így? Ez nem a franciákra való utalás, hanem a hajdan ott árult sör egyik összetevőjét - a kakast - jelzi. Az 1600-as évek Londonában az úgynevezett cock ale (nagyjából: kakassör) volt az egyik legnépszerűbb alkoholos italféleség. Ezt a sört általában házilag készítették, és a cock ale house-oknak nevezett sörözőkben árulták. Minthogy pedig a kakas, mint hozzávaló különböztette meg a ház specialitását az egyéb söröktől, magától értetődő volt, hogy a baromfit cégérjükön és nevükben is feltüntették. Emellett az ital vélt potencianövelő hatása a kakas szó angol megfelelője (cock) egyéb értelmezéseit is a potenciális fogyasztók eszébe juttathatta.

Samuel Pepys, a 17. századi Anglia életéről felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgáló naplóíró, politikus és tisztviselő 1662. február 2-i bejegyzésében megemlíti, hogy John Creeddel, aki egyébként vetélytársa volt a brit adminisztráció labirintusában való előrejutásban, betértek egy kocsmába, és ott kakassört ittak. Pepys erre nem is veszteget több szót, amelyből kitűnik, hogy semmi különlegeset nem talált az italban. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen enciklopédikus méretű naplója tele van a különféle kakassörözők látogatásával. A 17-18. században rendkívül népszerű volt a kakassör, amelyet sok forrás említ, sőt még receptek is ránk maradtak a korból.

Hannah Wooley nagy hatású 1670-es szakácskönyve, a The Accomplish'd Lady's Delight (A rutinos háziasszony gyönyörűsége) szerint így lehet a legjobb kakassört főzni:

Vegyünk nyolc gallon (36 liter) sört és egy kakast, és főzzük meg jól benne. Négy font (1,6 kilogramm) mazsolát, két-három szerecsendiót, három-négy darab szerecsendióhéjat és fél font datolyát őröljünk össze mozsárban, és adjunk hozzá két quart (2,3 liter) likőrbort. Amikor a kakas már megfőtt a sörben, adjuk hozzá ezeket az összetevőket, majd zárjuk le az edényt szorosan, és pihentessük 6-7 napig. Ezután palackozhatjuk.

Az emberek természetesen nemcsak az íze, és pláne nem az alkoholtartalma miatt itták a kakassört, hanem azért, mert szinte mindent gyógyított - legalábbis a forgalmazói szerint. Enyhítette a tuberkulózis tüneteit, de legfőképpen a kor szóhasználata szerint „provokatív” (értsd: potencianövelő) hatásai miatt áldották. Így amikor a kocsmalátogatók efféle nevekkel találták magukat szemközt: The Cock Tavern, The Cock and Bottle, The Famous Cock vagy Ye Olde Cock Tavern, akkor cinkosan egymásra mosolyoghattak.

Hogy a kakassört gyakran ajzószerként használták (vagy legalábbis placebóként működött), azt a 17. századi költő, Richard Ames pajzán versében, a The Bacchanalian Sessionsben is megörökítette. A költeményben Bacchus isten a különböző italfajták pozitívumairól értekezik. A kakassörről azt tartja érdemesnek megemlíteni, hogy nemcsak a város aranyifjai imádják, de a szeretőik is, akikkel a Fleet Streeten lévő Cock Ale House nevű sörözőben találkoztak. Ez a kocsma volt Pepys kedvence is, és hírhedt volt arról, hogy úriemberek alternatív erkölcsű hölgyekkel találkozgatnak ott.

A kakassör afrodiziákumhíre vélhetően a tyúk és a kakas gyógyhatásáról szóló évezredes hiedelmekben gyökerezik. Minthogy a baromfi a sertéshez vagy a marhához képest a közmegegyezés szerint könnyebben emészthető, a belőle főzött leves pedig felmelegíti a szervezetet, a csirkehúslevest sok helyütt még ma is univerzális gyógyszerként kezelik légúti és gyomorbántalmakra. A kakas ráadásul kifejezetten maszkulin állat. A korabeli ornitológiai könyvek szexuálisan túlfűtöttként és bátorként jellemezték a kakast, és a kakasviadalok a kor talán legnépszerűbb „sporteseményeinek” számítottak.

A leghíresebb 17. századi kakassörözők mind a mai napig léteznek, kakassört azonban már rég nem mérnek. Ebből is látszik, hogy régen minden jobb volt.