Közhelyszerű, hogy a rokonságban levő, általunk kevéssé ismert három-négyéves fiú gyermeknél nem lőhetünk nagyon félre, ha vonatot vagy más, kerekeken guruló járművet adunk neki ajándékba. A fiúk életük egy szakaszában menthetetlenül vonatrajongók lesznek, míg a lányokat inkább a babák, a lovak és a miniatűr háztartási felszerelés érdeklik. Könnyű lenne a különbséget a korszellemnek megfelelően annyival elintézni, hogy a társadalmi konvenciók alakítják ilyenné az alapból egyöntetű érdeklődésű gyerekeket, de ez nincs így. Már az egészen kicsi fiúkat is feltűnően érdeklik a vonatok és a teherautók, sőt ez a különbség majmoknál is megjelenik. A jelenség okait pedig legfeljebb csak sejteni véljük.

Thomas, Percy, Gordon, Edward, Emily, James, Henry, Toby - ezeket, becsszó, teljesen fejből írtam, és még több, visszatérő mellékszereplőt is fel tudnék sorolni. A fiú gyermekkel nem rendelkező olvasók kedvéért elmondjuk, hogy ezek gőzmozdonyok, a Thomas, a gőzmozdony című animációs (eredetileg bábfilm-) sorozat főszereplői. Kevés néhány éves fiú létezhet manapság, aki nem látott volna már Thomast, illetve aki ne szerelmesedett volna bele időlegesen vagy végleg a vonatokba. Mindezt a vasúttörténeti múzeumok látogatóinak kor- és nemi megoszlása is bizonyíthatja.

Mi vonzza a fiúkat ennyire a vonatokban, a teher- és kukásautókban?

Sokan úgy vélik, hogy a társadalom kelti fel az érdeklődésüket azzal, hogy feltételezi, sőt elvárja a fiúktól, hogy rajongjanak a járművekért és a nagy gépekért. A prekoncepció miatt ilyen meséket mutatnak nekik, efféle ajándékokat kapnak, a hasonszőrű óvodás társaik is erről beszélnek folyton, tehát végeredményben esélyük sincs más iránt érdeklődni. A lányoknál ugyanez a kényszer ellentétes előjellel jelentkezik, ők rózsaszín unikornist és babákat kapnak mindenkitől. Ebben van is igazság, a fiatalkori környezeti ingerek alapvető hatást gyakorolnak az ember későbbi érdeklődésére is. De van itt egy probléma:

Több különböző majomfaj fiatal egyedeivel is kipróbálták, hogy ha babát vagy valamilyen kerekeken guruló (fiúsnak tekintett) játékot ajánlanak fel nekik, akkor melyiket választják. Náluk is pontosan ugyanaz lett az eredmény: a majomfiúk vonatoztak, dömpereztek, a majomlányok babáztak. Belátható, hogy a majomszülők nem csinálnak hiúsági kérdést abból, hogy csemetéik az emberi konvencióknak megfelelő játékot válasszák.

Emellett az is az érdeklődés öröklött, biológiai hátterű különbségeit valószínűsíti, hogy már az egészen kicsi, 3 hónaposnál is fiatalabb babáknál is megjelenik a különbség (náluk a tárgyakra való nézés időtartamából lehet az érdeklődés erősségére következtetni). Sőt, minél intenzívebben voltak a gyerekek fejlődésük során férfi nemi hormonoknak kitéve - amire például ujjaik méretarányából lehet következtetni -, illetve

Bár a jelenség háttere még messze nem tekinthető feltártnak, a kutatók azt feltételezik, hogy a fiúk és a lányok azért érdeklődnek az eltérő típusú játékok iránt, mert ezek olyan képességeiket fejleszthetik, amelyek fontosabbak voltak a nemük egykori feladatai szempontjából. Természetesen azonnal közbevethetnénk, hogy a sok tízezer (sőt, ha az emberrel nem is túlzottan közeli rokon majmokat tekintjük, több millió) éve még nem voltak vonatok és szemeteskocsik, és igazunk is lenne. Az biztos, hogy nem pusztán arról van szó, hogy a vonatokkal dinamikusabban lehet játszani (amit a fiúk szeretnek jobban), hiszen a néhány hónapos gyerekeknél még nincs ilyen különbség.

Az elméletek szerint tehát a lányok olyan játékokkal szeretnek inkább játszani (nagy általánosságban, és persze rengeteg kivétel van ez alól), amelyek a társas viselkedési képességeiket erősítik. A fiúk ezzel szemben a térbeli tájékozódásukat, a fizikai világról alkotott ismereteiket fejlesztik önkéntelenül a guruló, mozgó játékok választásával.

(Borítókép: Vonat spotter egy angliai vasútállomáson - fotó: Pelle Sten / Flickr)