Január végén írtunk a Ma is tanultam valamit sorozatban Sir Douglas Bader brit vadászpilótáról, aki egy 1931-es balesetben vesztette el két lábát, ám a második világháborúban újra repülőre engedték, és az amputációjának is köszönhetően lett sikeres belőle vadászpilóta, hiszen az elvesztett végtagok miatt nem volt hova áramoljon a vér a testéből, így nem ájult el a veszélyesebb manőverek alatt.

A front túloldalán, a szovjeteknél is volt egy hasonló pilóta, Alekszej Mareszjev, akiből ráadásul hatalmas szovjet hős lett – Baderhez hasonlóan könyvet írtak róla, majd filmet is készítettek az életéről. Borisz Polevoj könyve (amiből Aleksandr Stolper rendezésével készült hasonló címmel film, sőt, Szergej Prokofjev még egy operában is feldolgozta a történetet) tananyag lett a szovjet iskolákban, és generációk nőttek fel azon, micsoda hőstetteket hajtott végre Mareszjev a háborúban.

Ez viszont borzasztóan irritálta magát a hőst, aki egyébként 86 légi csatában vett részt és 11 náci repülőt lőtt le, egyes források szerint ebből hetet a tíznapos kurszki csatában. Hőstetteit viszont mindig próbálta kisebbíteni. „Nincs semmi különleges abban, amiket elmondtam. Az, hogy legendává tettek, csak irritál” – mondta 2001-ben, a halála előtt röviddel adott interjúban.

18 napig a vadonban

Az 1916. május 20-án született Mareszjev végzettsége szerint esztergályos volt, majd 1940-ben végezte el a pilótakiképzést, ami után 1941 augusztusában már hadrendbe is állították, és 1942. márciusig négy náci repülőt lőtt le. 1942. április 4-én viszont az ő gépét lőtték le, szinte biztosan az egyik legjobb náci pilóta, a 48 halálos bevetést végrehajtó Peter Siegler találta el.

Mareszjev túlélte az I–16-os géppel a földbe csapódást, ám lábai súlyosan megsérültek, így csak kúszva tudott haladni az erdőben, és csak 18 nap után bukkantak rá már szovjet ellenőrzés alatt álló területen, Sztaraja Russza közelében. A lábai menthetetlenek voltak a sérülései miatt, térd alatt amputálni kellett mindkettőt. Mareszjevet viszont ezt sem tántoríthatta el, egy év alatt megtanult tökéletesen alkalmazkodni a művégtagjaihoz, és 1943 júniusában újra vadászgépen ülve csatlakozni tudott a háborúhoz. Már a következő hónapban újabb német gépeket lőtt le.

Érdemeiért 1943. augusztus 24-én a legmagasabb orosz hadi kitüntetést, a Szovjetunió Hőse címet kapta, amiért aranycsillag járt. Később doktori fokozatot szerzett történelmi tanulmányai végén. Közben előbb a kommunista párt, aztán a Legfelsőbb Tanács tagja is lett.

2001. május 19-én, egy nappal 85. születésnapja és egy órával a tiszteletére tartott születésnapi ünnepség előtt szívrohamban halt meg. Nevét egy aszteroida is viseli, a Szovjetunió Hőse cím mellett 11 egyéb kitüntetést kapott meg, van, amit kétszer is. 2016-ban bélyeget adtak ki a tiszteletére.