Pán Péter, Micimackó, Sherlock Holmes, krikett. Elég furcsa kombinációnak tűnik, de higgyék el, van kapocs közöttük, méghozzá az, hogy mindhárom karakter megalkotója együtt játszott Nagy-Britannia első hírességekből álló krikettcsapatában.

Az ötlet az egyebek mellett a Pán Pétert jegyző – és a krikettért rajongó – J. M. Barrie fejéből pattant ki, aki az 1880-as évek végén alapította amatőr csapatot a meglehetősen furcsán hangzó Allahakbarries néven. Megbotránkozni kár lenne ezen, a név ugyanis az író állítása szerint egy, az 1887-es első meccsük előtti félreértésnek köszönhetően született meg: a történet szerint két elismert felfedező győzte meg arról, hogy az „Allah akbar” valami olyasmit jelent, hogy „Uram segíts!„, nem pedig azt, hogy „Isten a leghatalmasabb„.

A név végül így is megragadt, és nem akadályozta meg, hogy a kor legnagyobb és legnépszerűbb brit írói huszonhárom éven keresztül krikettezzenek együtt. Ez tényleg nem túlzás, az évek során olyan nevek fordultak meg a csapatban, mint

• A. A. Milne, a Micimackó-könyvek szerzője,
• Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes-sorozat szerzője,
• P.G. Wodehouse, akit elsősorban a Jeeves-könyvek miatt lehet ismerni,
• H.G. Wells, a science fiction egyik atyja, és egyebek mellett a Világok harca szerzője,
• vagy Rudyard Kipling, aki A Dzsungel könyvét írta.

Az ebből is egyértelműen látszik, hogy a játékosokra írói minőségükben nehezen lehetett volna panaszkodni, krikettezni viszont nem nagyon tudtak, így az sem volt túl meglepő, hogy az első meccsükön rommá verték őket. Maga Barrie sem volt őrületesen jó játékos, arra azonban valószínűleg ő sem számított, hogy a meccs előtt a vonaton fog kiderülni, hogy egyik csapattársa nem tudja, melyik felével kell ütni az ütőnek, egy másik játékos pedig

A csapatot elsősorban Sir Arthur Conan Doyle vitte a hátán, a Sherlock Holmes szerzője ugyanis a többiekkel ellentétben kiváló krikettjátékos volt. Barrie a kapcsolatai révén időnként fel tudott hajtani egy-egy jobb játékost az azóta csak a krikett aranykorának nevezett időszakban. Azért így is előfordult, hogy Barrie hiába próbálkozott, nem tudott tizenegy embert összeszedni, ez pedig néha meglepően sikeres volt, a második meccsüket például egy remekül krikettező beugró katona segítségével nyerték meg.

A győzelem persze sosem igazán érdekelte őket, Conan Doyle emlékirataiban azt írta, hogy a régi stílust képviselték, a játéknál pedig sokkal fontosabb volt számukra, hogy jól érezzék magukat. Ebben a tekintetben egyébként volt csapat, ami rosszabb volt náluk: viszonylag gyakran játszottak egy Művészek nevű társasággal, aminek egyik játékosa egyszer arról beszélt, hogy

Az első világháború aztán nemcsak a krikett aranykorának, hanem az Allahakbarriesnek is véget vetett. A csapat 1913-ban játszotta utolsó meccsét, az itt pályára lépő fiatal játékosok közül pedig többen meghaltak a háborúban, köztük az a George Llewelyn Davies is, aki négy testvérével együtt inspirációként szolgált Barrie számára Pán Péter és az Elveszett Fiúk megalkotásához.

A háború után aztán a csapat már nem állt össze többet, de az emléke így is fennmaradt. Barrie még az aktív években megírta a csapat történetét Allahakbarries C.C. című könyvében, amit egyébként viccesen "ősellenségének", a Worcesterhsire-be visszavonuló amerikai színésznőnek, Mary de Navarrónak ajánlott, aki kiejtette őt egy 1897-es meccsen. 2010-ben aztán Kevin Telfer is nekiveselkedett a meglehetősen bizarr sztori összefoglalásának, úgyhogy ha valakit bővebben is érdekel az egész, annak a Peter Pan's First XI–et érdemes elolvasnia.

Források: Mental Floss, BBC, Daily Mail, Guardian