A legendás Disney-rajzfilmstúdió alapítója a valóságban nem az a joviális bácsi volt, ahogy szerette magát láttatni a médiában. Könyörtelen üzletember hírében állt, aki vérbeli kaptialistaként nehezen viselte, ha munkavállalóinak olyan igényei támadtak, amelyek nem álltak összhangban az ő személyes céljaival - amik jórészt a profitszerzésről szóltak. Ezt még csak meglepőnek sem nevezhetjük, hiszen Hollywoodban vélhetően nem ő volt az egyetlen stúdióvezető, aki a pénztermelés eszközeinek tekintette a cégének dolgozóit. Csakhogy Disney ennél tovább ment a számára kellemetlenné váló filmipari figurák elleni hadjáratában. Vagy harminc évig együttműködött a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI), hogy a vélt vagy valós kommunista-szimpatizánsokat együttesen penderítsék ki a kaliforniai álomgyárból.

Az 1990-es évek elején March Eliot újságíró éppen a család által egyáltalán nem engedélyezett Disney-életrajzához ( Walt Disney, Hollywood sötét hercege) gyűjtött anyagot, amikor egy közszájon forgó pletykát követve az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva kikérte az FBI Walt Disneyvel kapcsolatos aktáit. Egy nagyjából 750 lapból álló paksamétát kapott, és hiába cenzúrázták ki a dokumentumok nagy részét, az iratok mégis Disney olyan oldalára világítottak rá, amelyet a cég és a család PR-osai nem nagyon akartak volna az újságok hasábjain viszontlátni.

A jelentésekből nyilvánvalóvá vált, hogy a stúdióvezető és az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover már a harmincas években jól ismerték egymást, és Disney szíves örömest segédkezett információval és tettekkel minden FBI-akcióban, amely Holywoodot (és ezáltal az ő pénzügyi érdekeit) érintette. Nem világos, hogy mikor kezdődött Disney és a szövetségi nyomozók együttműködése, de annyi bizonyos, hogy már 1936-ban, amikor Disney az első egész estés animációs filmjén, a Hófehérke és a hét törpén dolgozott, J. Edgar Hoover pedig az alig egy évvel korábban létrejött FBI igazgatója volt, már ismerték egymást. Hoover egy feljegyzés szerint ezt mondta akkor Disneynek:

Nagyon örülök, hogy szolgálatára lehetünk abban, hogy önnek abszolút személyazonosságot nyújthatunk egész életére.

A történészek azóta is vitatkoznak arról, hogy mit is jelenthet ez az abszolút személyazonosság. Vannak akik szerint fabrikált születési anyakönyvi kivonatot, amely elfedte, hogy Disney törvénytelen gyermekként született. Mások szerint egy egész életére elkötelezett FBI-informátor fedősztorijáról van itt szó. Bármit is jelentsen e szándékoltan kétértelműen megfogalmazott mondat, az biztos, hogy Disney és az FBI között ezzel egy mindkét oldal számára gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét, amely egészen a stúdióvezető 1966-os haláláig tartott.

Az együttműködés első gyakorlati megnyilvánulására 1940-ig kellett várni, amikor Amerika-szerte beindult a kommunistaellenes hisztéria, és a vörösökre vadászó szövetségi nyomozók legfőképpen a tömegmédiát, és különösképpen Hollywoodot akarták megtisztítani az akárcsak látens baloldalisággal vádolható elemektől. A politikai gondolkodásában köztudottan őskonzervatív Disney pedig

1941-ben a Walt Disney stúdió munkásai sztrájkba léptek a siralmas munkafeltételek, a csapnivaló morál és az inkompetens menedzsment túlkapásai miatt. Disney-t persze ezzel a porhintéssel nem lehetett megtéveszteni, ő pontosan „tudta”, hogy a cégével semmi probléma, mindössze a munkások közé beszivárgott kommunista szabotőrök keltik a hangulatot. Erről tanúskodott is az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt. Meg is nevezte azt az alkalmazottat, akit az egész felforgatás mögött sejtett: David Hilbermant.

Hat évvel később Disney megint megjelent a bizottság előtt, és újabb adatokkal szolgált a Hollywoodba beszivárgó kommunistákról. De ennél sokkal érdekesebb az a folyamatos egyeztetés, ami közötte és az FBI között folyt. Amikor például 1955-ben megnyitották az első Disneyland vidámparkot, Disney teljes hozzáférést biztosított a szövetségi nyomozóknak a park minden létesítményéhez, szolgáltatásához. Gyakorlatilag felajánlotta nekik a vidámparkot, hogy használhassák amire csak akarják (az nem egyértelmű, hogy pontosan milyen célokra kellhetett a vidámpark az FBI-nak). Amikor nem sokkal később a jövőtematikájú Tomorrowland szekciót alakították ki a parkon belül, Disney felkérte az FBI-t, hogy segítsenek a nyomozati munka tudományos hátterét megvilágító kiállítás megvalósításában. Az FBI nem kért az ötletből.

1958-ban a lehengerlő népszerűségű Disney-tévésorozat, a Miki egér klub három adást szentelt az FBI munkája népszerűsítésének. Mindezért cserébe pedig a stúdió semmilyen nyilvános ellentételezést nem kapott. A dokumentumok szerint az FBI többször beleszólt a készülő Walt Disney-produkciók terveibe is.

A dokumentumok alapján egyértelmű, hogy Disney és az FBI kéz a kézben dolgoztak évtizedekig, de persze a legérdekesebb részleteket - hogy a stúdióvezető milyen információval szolgált pályatársairól, esetleg milyen megkérdőjelezhető lépésekhez kérte a szövetségi nyomozók segítségét - kicenzúrázták a kiadott akták közül.