Nagyon kevés olyan szépségideál létezik a világon, amelyet szinte minden kultúrában hasonlóan magasra értékelnek. Van, ahol a vékony alakot tekintik a legszebbnek, a természeti népeknél a teltebbeket, keleten minél fehérebb valaki bőre, annál jobb, nyugaton a túl sápadt bőrszín már nem számít vonzónak. Ott vannak azonban a fogak, amelyeket szerte a bolygón fehéren szeretnek a legjobban. Egy-egy testi jelleg általában azért válik szépségideállá, mert az egészségről és a termékenységről tudósít az illető potenciális partnerei számára. Ebből azt gondolhatjuk (és a fogfehérítő termékeket gyártó cégek minden bizonnyal ezt is próbálják a fogyasztókkal elhitetni), hogy a vakítóan fehér fogak egyúttal az egészségtől kicsattanó fogakat is jelentenek. Azonban ez nincs mindig így.

Persze a 21. századi civilizációkban a szépségideálok már rég eltávolodtak az evolúciós rátermettséget megbízhatóan jelző tulajdonságoktól. Ennek is tulajdonítható, hogy a felmérések szerint az emberek 18-52 százaléka elégedetlen a fogszínével, és vélhetően kevesek gondolják úgy, hogy túl fehérek a fogaik. A fogfehérítés világpiaca a 2016-os 3,15 milliárd dolláros értékről az előrejelzések szerint 2021-re 3,78 milliárd dollárra fog bővülni. Mintha a társadalom nemcsak azt feltételezné, hogy a fehér fog az egészségről tudósít,

Csakhogy a fogak színe nemcsak betegségektől változhat meg, miközben nem minden betegség színezi el a fogakat (így a makulátlanul fehér fogsor is beteg belsőt rejthet magában). A fogakat bizonyos betegségek mellett az öröklött tulajdonságok is elszínezhetik, ahogy befolyásolja azt az életkor és a nem is. Az életkor előrehaladtával általában sárgulni kezdenek a fogak, aminek az az oka, hogy a kékesfehér színű fogzománc lassan elkopik, és így egyre jobban előtűnik alóla a sárgás dentin. Emellett az olyan jól ismert külső tényezők is nyomot hagynak a fogakon, mint a dohányzás, a kávé vagy a vörösbor. De nem minden elszíneződés jelenti a fog meggyengülését.

Gyakorlatilag minden olyan anyag elszínezheti hosszú távon a fogakat, amely képes kölcsönhatni a külső rétegével. A különböző reagensek hatását általában állati (legtöbbször szarvasmarháktól származó) fogakkal tesztelik a laboratóriumokban, bár arra is van példa, hogy halottak fogát emelik ki, hogy azon végezzenek vizsgálatokat. A New York-i Egyetem fogorvos kutatói például egy-egy órára vörös- és fehérborba, illetve fekete teába áztatták a tehénfogakat, különféle kombinációban keverve a folyadékokat.

Az nem volt meglepő, hogy a vörösbor színezte el a legjobban a fogakat, de az már sokkal váratlanabb volt, hogy önmagában a fekete tea egy árnyalatnyit sem változtatott a színűkön. Ellenben ha fehérbort is kevertek a fekete teához - mintha az illető fehérbort ivott volna közvetlenül a teafogyasztás előtt -, akkor már elbarnította a fogakat. Miért? Mert a fehérbor savassága némileg porózusabbá tette a fogak felszínét, amelyben így már jobban meg tudtak tapadni a fekete tea színanyagai.

Ott van például az apró pontokból álló fekete elszíneződés, amely szinte keretbe foglalja néhány ember fogát - és az általános vélekedés szerint meglehetősen el is csúfítja azt. Nem igazán tudják a fogorvosok sem, hogy ez miért alakul ki, de előfordulhat benne kalcium, foszfátok, baktériumok, vas- és rézvegyületek is. Érdekes módon egyes vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy ez a fajta fekete elszíneződés bizonyos mértékű védelmet biztosít a gyerekeknek a fogszuvasodással szemben (talán a benne élő barátságos mikrobák védőszerepe által).

Az agresszív fogfehérítéssel ezzel szemben sokszor jobban meggyengítjük fogainkat, mint amilyenek voltak, dacára a sötétebb eredeti színüknek.