A Danakil-mélyföld a Föld legszárazabb és legmelegebb vidéke, gyakran nevezik a Föld legkegyetlenebb helyének vagy a pokol kapujának. Etiópia észak-keleti és Eritrea déli részén nagyjából százezer afar által lakott terület, aminek legmélyebb pontja 100 méterrel a tengerszint alatt található, a területén két aktív vulkán is működik. Az Erta Ale 1967 óta folyamatosan működik, a benne található lávató néha túlcsordul a kráter peremén.

A környéket több savas tó és gejzír, valamint az élénk színek olyanná teszik, mintha valamilyen földöntúli környezetben lenne. A táj különlegességét az adja, hogy a közeli partszakasz tengervize reakcióba lép a magmás kőzetekkel, illetve kicsapódik a só. A legforróbb és legsavasabb tavak környéke a só és a kén reakciója miatt sárgás lesz, a hidegebb vizű tavaknál pedig a rézgálic reakciója adja a kék színt. A forró és száraz időjárás sem kedvez annak, hogy ebben a környezetben bármilyen növény vagy állat megtelepedjen. Ennek ellenére mégis van itt élet, ami ráadásul azt a kérdést is megválaszolhatja, hogy egyszer majd élhetünk-e a Marson. 

Nem egy ideális hely lakóparkoknak

Valamelyest hasonlít az amerikai Yellowstone hidrotermikus területeihez, azzal a különbséggel, hogy a Danakil sokkal forróbb és a vize is sokkal savasabb. Az átlagosan 0,2 pH érték nagyon ritka bármilyen természetes előfordulásban. Vagyis a Danakil-mélyföldön elsőre úgy tűnik, hogy semmi sem teszi lehetővé, hogy bármilyen élet létrejöhessen, sem azt, hogy megmaradhasson, éppen ezért nem is nagyon tanulmányozták ebből a szempontból. Egészen 2013-ig, amikor az Europlanet cégcsoport azt vizsgálta, hogy vajon mutat-e hasonlóságot ez a terület és a Mars felszíne.

A hely, ahol minden az élet és a kutatók ellen dolgozik

A körülmények enyhén szólva sem ideálisak. A hőmérséklet extrém magas, az 50 fok egyáltalán nem ritka, de mértek már 70 fokot is, a kutatóknak a veszélyes hidrogén-szulfid gázokkal is meg kell küzdeniük, és akkor még a klóros gőzről szó sem esett, ami folyamatosan marja a tüdőt, ezért a gázmaszk alapvető felszerelésnek számít. Emellett minden egyes lépésre is rendesen oda kell figyelni, ugyanis a sóréteg nagyon törékeny és finom, elég egy rossz mozdulat, és az ember könnyen egy közel 100 fokos, savas tóban találja magát, a legközelebbi kórház pedig több órányira található.

Ha esetleg mindez nem lenne elég, a közbiztonság sem jó

A megközelíthetőség mellett az igazi veszélyt a biztonság jelenti, a sivatagban több fegyveres csoport él a környéken, ezért a kutatóknak mindig katonai segítséggel kell dolgozni, de még így sem mondható biztonságosnak a környék. Emlékezetes, hogy Fábián Tamást, a szegedi egyetemen dolgozó geográfust 2012-ben az Erta Ale tanulmányozása közben lőtték le, míg egyik társa, Dr. Szabad Gábor később, a támadás során szerzett sérüléseibe halt bele. 

És akkor itt kellene élőlényeket találni

Barbara Calavazzi, a Blognai Egyetem kutatója 2013 óta vizsgálja a térséget, azt mondja, nagyon aprólékosan és következetesen kell megtervezni mindent, hiszen ez nem az a fajta expedíció, ahol az ember fogja magát, mintát vesz, beteszi a hűtőbe, vagy még a helyszínen elvégez néhány kémiai vizsgálatot, és már végzett is. Az első konkrét mintavételre mindössze 2016-ban került sor. Akkor meleg vizű forrásokból, és tavakból vettek mintákat, azt remélve, hogy élet nyomára bukkannak, illetve kíváncsiak voltak a pH-értékre és a hőmérsékletre is.

2017 márciusában sikerült azonosítani egy baktérium DNS-ét. A baktérium extermofil, vagyis képes alkalmazkodni extrém körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy olyan helyeken is megél, ahol senki se számítana biológiai aktivitásra. Ez önmagában sem rossz, de ez a baktérium képes arra, hogy egyszerre több ilyen extrém körülményhez alkalmazkodjon. Ráadásul két különböző baktériumot is találtak, az egyiket a Dallol kráter sós forrásában, a savas víz és a forráspont közeli hőmérséklet ellenére, a másikat pedig egy 50-55 fokos, kevésbé sós és savas, ugyanakkor szén-dioxidban gazdag tóban, amit a helyiek nemes egyszerűséggel csak gyilkos tónak hívnak. A környéke ugyanis tele van elpusztult madarakkal és rovarokkal.

A szén-dioxid  a levegőnél nehezebb gáz, ezért a talaj közelében marad, így amikor a madarak és rovarok a tóhoz repülnek, hogy igyanak belőle, a talaj közeli magas koncentráció megöli őket. Ez egyébként az emberekre, és a 30 centinél magasabb állatokra nem veszélyes, a madarakra és rovarokra viszont végzetes, amint leszállnak a földfelszínre. 

Ahol már tényleg nem lehetne élet

Az egyik tó savassága 0 pH, mégis találtak benne életet, ezzel ez lett a Földön a legsavasabb hely, ahol élet van. Ha a vízben sok a pozitív töltésű hidrogénatom, akkor savassá válik, ezzel pedig a legtöbb élőlény nem tud együtt élni, mert a feltöltött hidrogének megzavarják az enzimeket. Normális esetben ezek gyorsítják a szervezetben lejátszódó kémiai folyamatok sebességét, vagyis ha ez megváltozik, akkor felborul a sejtek kémiai működése. Ezeket egyébként a magas hőmérséklet is károsíthatja,  széteshetnek azok a kémiai kötések, amik egyben tartják a sejtmembránt és a DNS-t, a magas sótartalom miatt pedig a vízháztartás borul fel. Itt pedig mindhárom extrém körülmény megvan, ráadásul egyszerre, a mikrobák azonban mégis élnek.

Az élet mindenhez tud alkalmazkodni?

Nem csak itt, de a Yellowstone és más hidrotermikus területeken talált mikrobák is alkalmazkodtak a környezetükhöz, ami azt jelenti, hogy a proteinek és enzimek magasabb hőmérsékleten is stabilak maradnak.  Ehhez az kell, hogy az amionsavak és a fehérjék között több kötés és kapcsolat legyen. A kutatók szerint valami hasonló módon adaptálódott a környezetéhez a Danakil térségben talált baktérium is, mindenesetre izgalmas kérdés lehet annak megválaszolásához, hogyan alakulhat ki élet idegen bolygókon. “A Mars szulfát- és ásványkészlete is nagyon hasonló ahhoz, mint ami a Danakil-mélyföldön fellelhető, és időként aktív vizes sóoldat is folyik. Vagyis ha azt tanulmányozzuk, hogy az extrém földi körülmények között, hogyan képes az élet felbukkanni és megtelepedni, akkor az is kiderülhet, hogy a Mars mely részei lehetnek akár lakhatóak” - mondja Cavalazzi. Aki rámutatott számos mikroorganizmus rendkívüli fizikai kapacitásárára is, vagyis, hogy az élet milyen extrém körülmények között is képes megjelenni.