"Edd meg a héját is, abban van a vitamin" – nagyjából mindenki hallotta gyerekkorában ezt a gyümölcs-, vagy zöldségevéssel kapcsolatos szülői intelmet. A növényi táplálékok, termések ennek alapján két részre oszthatók, aszerint, hogy fogyasztható-e a héjuk, vagy sem. (Most tekintsünk el attól, hogy ha nagyon akarjuk, mindent meg lehet enni, még a vasszöget, sőt, akár egy repülőgépet is.)

Nyilván nem szokás megenni a héjas termések (dió, mandula, mogyoró stb), vagy egzotikus gyümölcsök (gránátalma, avokádó, ananász, citrusfélék stb.) vastag és kemény külső védőborítását, míg a puha bogyós gyümölcsöket – málna, eper, szeder stb – meg eleve irtó nehéz lenne meghámozni. A két véglet közt pedig egy sor olyan gyümölcs, zöldség van, amik héjastul fogyasztása leginkább ízlés, vagy szokás (esetleg a fogazat állapotának) dolga.

Abban talán van valamiféle össznépi konszenzus, hogy a fogyasztható héjú gyümölcsök közé tartozik például az alma, a körte, a barack, a szilva, míg például nem esszük meg a banán, a narancs, a dinnye, a mangó héját.

A dietetikusok leginkább arra szoktak figyelmet fordítani, hogy egy adott gyümölcs héja jelent-e valamiféle egészségügyi veszélyt a fogyasztóra nézve (tartalmaz-e mérgező, vagy nehezen emészthető anyagokat), illetve vannak-e benne hasznos tápanyagok. Ezen két fő szempont alapján igazi meglepetésgyümölcs lehet sokak számára a kivi.

A Kínából származó, számos országban termesztett élénkzöld (esetleg sárgás) húsú gyümölcsöt többnyire hámozva, vagy kettévágva és kanalazva eszik az emberek. Az utóbbi években azonban egy sor ismeretterjesztő cikk és étrenddel kapcsolatos tájékoztatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kivi héja bizony ehető, sőt egy sor  szempontból kifejezetten javallott a fogyasztása.

Milyen szempontok ezek? A kivi héja tápanyagokban gazdag, háromszor több növényi rostot tartalmaz, mint a gyümölcs húsa. A C-vitamin-tartalma igen magas (éppen ezért egészséges a fogyasztása), és a héjában is sok a C-vitamin, amit kár hámozással kidobásra ítélni. A kivi héja ezen kívül folsavat (B9-vitamin), E-vitamint és antioxidánsokat is bőven tartalmaz, amik szintén fontos szerepet töltenek be az egészséges étrendben.

A világ sok országában bevett szokás a kivit héjastul enni, részben azért is, mert megkönnyíti a fogyasztását (nem kell hámozással, szeletelgetéssel, kanalazással bíbelődni, nem leszünk nyakig kivilevesek.) Egy fontos dolog van, amire érdemes odafigyelni: mint minden gyümölcsnek, a kivinek is meg kell mosni a héját evés előtt. Ez egyrészt azért fontos, mert ha nem kifejezetten a kert végében növő cserjéről szakajtottuk a saját, permetszermentes biokivinket, akkor a távoli országból hozott gyümölcs héján nagy valószínűséggel lehetnek vegyszermaradványok.

Másrészt az alapos, dörzsöléses mosással eltávolítható a kivihéj kissé durva, barna színű szőrzete is, amit egyesek kellemetlen érzésnek tartanának a szájba kerülve (sokan az őszibarack héjának finom szőrét sem állhatják). Az alapos mosás végeztével viszont a kezükben egy relatíve vékony héjú, finom, édes gyümölcs, nincs is más hátra, mint egy ízleteset harapni bele.

Nem szeretnénk semmiképp más ízlelőbimbóival verni a csalánt, ezért magunk is elfogyasztottunk néhány kivit szőröstül-bőröstül. A tapasztalatokat úgy tudnánk összegezni, hogy a kivi héja kissé rágós és ízetlen, legfeljebb kissé savanykás, kesernyés, fanyar, ami ellenpontozza a gyümölcshús édességét. Jól megmosva a textúrája semleges, nem zavaró, legfeljebb a fogak közé akadva okoz némi kellemetlenséget, de ez az alma héjával is elő tud fordulni. Aki nem idegenkedik új dolgok kipróbálásától, mindenképp tegyen egy kísérletet, hátha bejön az élmény.

Források:

• Eat the Skin – The Awl
• Can I eat the skin of kiwifruit? – Zespri Kiwi
• Can You Eat Kiwi Skin? – HealthLine