A gonosz Hókuszpók nagyon próbálkozott, de sosem tudott túljárni a törpök eszén, néha még a saját macskája, Sziamiaú is csak röhögött a béna próbálkozásain. Eközben a Hókuszpók eredeti hangját adó Paul Winchell ha éppen nem szinkronszínész volt, találmányaival rengeteg ember életét mentette meg. Aztán kiderült, hogy az élete maga a szomorúság és fájdalom. 

Paul Winchell 1922-ben született New Yorkban, Paul Wilchinsky néven, édesanyja révén magyar gyökerekkel. Eredetileg orvos szeretett volna lenni, de le kellett mondania erről a tervéről, mert a család nem tudta finanszírozni a tanulmányait a gazdasági válság miatt. 13 évesen kezdett el színészkedéssel foglalkozni, vett a megtakarított zsebpénzéből egy hasbeszélő bábut, majd újságokban talált viccekből és saját írásokból összerakott egy kis műsort, amivel hamarosan meg is nyert egy tehetségkutatót, és több városban is turnézott az előadásával 14 évesen.

A rajzfilmek sztárja

Később rádióműsort kapott, majd az 1950-es években már gyerekeknek és  felnőtteknek szóló műsora is volt az NBC csatornán. 1968-tól olyan rajzfilmkarakterek szólaltak meg a hangján, mint Gézengúz Guszti, Hókuszpók vagy a Micimackóból Tigris. Egy idő után az összes stúdió örömmel kérte fel, hogy adja hangját valamelyik karakterhez, Winchell kifejezetten keresett szinkronszínésznek számított - igaz ez azért akkoriban sem volt olyan léptékű munka, mintha klasszikus értelemben vett filmsztár lett volna. A rajzfilmek mellett előszeretettel hívták reklámokba, és még mindig rendszeresen fellépett hasbeszélőként is. 1965-68-ig futott a Winchell-Mahoney Time, a saját önálló műsora, amiben több karakternek is kölcsönözte a hangját.

Hihetetlenül újítónak számított az az ötlete, hogy szemeket és orrot fest az állára, a kamera pedig fejjel lefelé veszi a beszéd közben. Ezzel megszületett egy szürreális, mai szemmel leginkább ijesztő karakter, Mr. Goody Good, a nézők viszont imádták, és sokan otthon is ezzel szórakoztatták egymást és ismerőseiket. 

Szabadidejében barkácsolgatott és ezzel életeket mentett

Winchellnek nem mondható, hogy olyan nagyon különös hobbija lett volna, szeretett barkácsolgatni a szabadidejében. Viszont évek alatt sem mondott le arról, hogy ne csak a bábokkal és a rajzfilmes karakterekkel tegye jobbá az emberek életét. Bár az orvosi egyetemről szóló álmait fel kellett adnia, de egészségügyi tanulmányokat folytatott a Columbia Egyetemen, később kitanulta az akupunktúrát, és orvosi hipnoterápiákat is vezetett. A barkácsolgatásai pedig arról szóltak, hogy olyan találmányokat készítsen, amik jobbá teszik az emberek életét. 

Élete során több mint 30 szabadalmat jegyeztetett be, ezek közül talán a legismertebb a mesterséges szív, amit azzal a Henry Heimlichhel közösen jegyeztek be, akinek nem véletlenül ismerős a neve. A Heimlich-fogás rengeteg ember életét mentette már meg azóta, hogy széles körben elterjedt. Winchellékkel szinte egy időben a Utah Egyetem is előállt egy hasonló elveken működő mesterséges szívvel, ezért megkérték Winchellt, hogy adja át a technológiát, aki szó nélkül eleget is tett ennek. Később az egyetem kórházában Dr. Robert Jarvik vezetésével 1982-ben sikeres műtétet végeztek egy Barney Clark nevű páciensen. Akkor azt nyilatkozta Jarvik, hogy teljesen más az akkor használt mesterséges szív mint Winchell eredeti prototípusa, Heimlich szerint azonban a kettő alapjaiban teljesen azonos volt.

De Winchell a Vöröskereszt és a Leukémia Társasággal közös munkái során is több találmányt szabadalmaztatott. Ilyen volt például az eldobható borotva, a hordozható vérplazma-fagyasztó, a láng nélküli öngyújtó, a láthatatlan harisnyakötő, a visszahúzható hegyű töltőtoll vagy az akkumulátorról melegíthető kesztyű.

Az 1980-as években az egész világ az afrikai éhezőkre figyelt, Winchell gondolatai pedig egyre csak akörül jártak, hogyan tudna segíteni. Úgy gondolta, hogy a tilápia halak nagyon jól éreznék magukat a szubszaharai Afrikában is, sós vízben. Az apró részletekig kidolgozott ötletét Richard Dreyfuss, Ed Asner és Dr. Henry Heimlich kíséretében egy kongresszusi bizottságban ismertette, de nem kaptak pénzt a kísérleti program finanszírozására. A hivatalos indoklás szerint a bizottság nem akarta támogatni, hogy ne ivóvízhez fúrjanak kutat.

Gyerekkori bántalmazás, mentális problémák

Az eddig leírtak alapján könnyen azt lehet hinni, hogy Winchell élete többé-kevésbé tökéletes volt. A munkája gyerekek és felnőttek szórakoztatása, a hobbija pedig életek megmentése volt. Éppen ezért ért mindenkit váratlanul, amikor a 2004-ben megjelent önéletrajzi könyvében meglepő őszinteséggel írt arról, hogy gyermekkorában bántalmazták, sokáig depresszióval kezelték, legalább egyszer idegösszeroppanása volt, és kis ideig gyógyintézetbe is került. A könyvben Winchell a második feleségét, akitől egy lánya született, annyira negatív színben tüntette fel, hogy a lánynak nyilvánosan kellett anyja védelmére sietni. Élete utolsó éveiben teljesen eltávolodott a gyerekeitől, lánya például azt írja, hogy édesapja halálát csak akkor tudta meg, amikor a média is. 

Végül 1999-ben vonult vissza, majd 82 éves korában, 2005-ben halt meg.  Barátja, John Fiedler, aki Malackának adta a hangját, egy nappal élte túl. Winchell halála után Tigrist az addig Micimackó hangjaként ismert Jim Cummings szólaltatta meg.