1978 egy napsütötte délutánja sokaknak emlékezetes maradt a Floridai Állami Egyetemen: elég volt a kampuszon sétálni ahhoz, hogy valaki egy szociálpszichológiai kísérlet alanyává váljon. Russell Clark pszichológus kilenc hallgatója – öt nő és négy férfi – járta az egyetemet, és diáktársaikhoz véletlenszerűen odalépve a következő kérdést tették fel: „Szia! Lefeküdnél velem ma este?”

Az eredmények nem voltak igazán meglepőek: a nők kivétel nélkül elutasították az ajánlatot, nem egy nő fel is háborodott, és kikérte magának a zaklatást. A férfiak 75 százaléka azonban belement volna az egyéjszakás kalandba – akik mégsem, azok közül többen azt érezték, hogy meg kell magyarázniuk a viselkedésüket; volt, aki zavartan közölte, hogy házas.

És egy randi belefér?

A kísérletet még két elrendezésben ismételték meg. A második alkalommal arra voltak kíváncsiak, hogy a férfiak és nők felmennének-e egy ismeretlen lakására. Az eredmények itt is az elvárásoknak megfelelően alakultak: a férfiak 69 százaléka mondott igent, a nőknek viszont csak 6 százaléka ment volna fel egy őt vonzónak tartó férfi lakására aznap este.

A harmadik változatban, ahol csak randira hívták az egyetemistákat, az eredmények jóval kiegyenlítettebben alakultak: ezt az ajánlatot már a férfi hallgatók 56, a nők 50 százaléka fogadta pozitívan.

A spermium olcsó, a petesejt drága

Miért mondanak nemet a nők és igent a férfiak? A pszichológusok évtizedekig a fenti állítással magyarázták a két nem szexuális viselkedése közti különbséget: a kulturális sztereotípiák szerint egy férfinak az az érdeke, hogy minél több nőt termékenyítsen meg, így örökítve tovább a génjeit, a nőnek viszont a legjobb gének és a legjobb apa kiválasztása a feladata, ezért a mennyiség helyett a minőséget tartja szem előtt.

Mára az evolúciós pszichológia álláspontja ennél jóval kevésbé leegyszerűsítő, hiszen mind a nőnek, mind a férfinak a felnevelt utódok számának maximalizálása a célja, ahhoz pedig a férfiak részéről is sokkal több kell, mint egy megtermékenyített petesejt. Azaz, egy férfi is jobban jár, ha több energiát fektet az utódgondozásba, és nem áll meg a nemzésnél.

Környezeti hatások magyarázhatják

Bár Clark kísérlete megállt a kampuszon való leszólításnál, azóta többen felvetették, hogy a nők visszautasító válasza mögött más okok is meghúzódhatnak. A nők agresszívnak találhatják az ennyire egyértelmű közeledést, ami óvatosságra intheti őket, hiszen ez kellemetlen vagy veszélyes szexuális élménnyel társulhat. Ezt a fenti eredmények is tükrözik: ahol csak randira hívták az egyetemistákat – ami azért implicit szexuális vonzalmaz is sejtet a másik részéről –, minden második nő reagált pozitívan.

Persze egy átbeszélgetett éjszaka és néhány pohár bor után a nők egy része is belemegy az alkalmi szexbe, a direkt kérdésfeltevést azonban valószínűleg ebben az esetben is érdemes elkerülni.