A második világháború minden oldalon tele van váratlan hősökkel, akik néha tényleg a legfurcsább helyekről bukkannak fel. Szovjet oldalon elég csak a 309 német katonát ártalmatlanító mesterlövészre, Ljudmila Pavlicsenkóra, vagy akár arra a Marija Oktyabrszkajára gondolni, aki egy tankot kért a Vörös Hadseregtől, hogy megbosszulhassa a háborúban meghalt férjét, majd a bosszúhadjárat közben ő maga is odaveszett.

Mint minden bosszútörténet, úgy Oktyabrszkajáé is tragédiával kezdődik. A Krím-félszigeten, vagyis a nemrég Ukrajnától erőszakkal az oroszokhoz visszakerült területen született nő rettentő szegénységben nőtt fel kilenc testvérével, ezért kitörésnek érezhette, amikor a konzervgyári és telefonközpontos munkájától megszabadulva egy tiszt felesége lett. Az élete ezzel komoly fordulatot vett, elkezdett érdeklődni a hadi ügyek után, belépett a katonafeleségek tanácsába, és megtanult vezetni, valamit fegyvereket használni.

Amikor 1943-ban a háború elől a szibériai Tomszkba kitelepítése közben megtudta, hogy férje két évvel korábban meghalt a fronton, bosszút fogadott.

A levelet egyenesen Sztálinnak címezte, ebben azt írta, hogy férje a hazáját védve halt meg, és ezért „bosszút akarok állni a fasiszta barbárokon a haláláért és a halálra kínzott szovjet emberekért.”

Adományként 50 ezer rubelt ajánlott fel, és végül meg is kapta a tankot, amit a Harcoló barátnő névre keresztelt – a nevet rá is festette a lövegtoronyra –, és ő lett mind a vezetője, mind az egyik szerelője öt hónapos kiképzés után. Ez egyébként szokatlan volt a háború közepén, akit csak lehetett, egyből a frontra küldtek egy minimális alapozóképzés után. 

Amikor a frontra vezényelték 1943 szeptemberében, mindenki azt hitte, hogy csak a háborús morál növelésére használt propagandaeszköz a tankot vezető nő, Szmolenszk tankcsatáiban viszont gyorsan kiderült, hogy a legkevésbé sem látszatintézkedésről volt szó. Egy hónappal később egy éles bevetésen több géppuskafészket és tüzérségi ágyú is elpusztított a Harcoló barátnő legénysége, majd egy csata közben Oktyabrszkaja a parancsot megtagadva erős tűzben állt neki megszerelni a tankját, amiért hamarosan őrmesteri rangra emelték.

Novemberben éjszakai bevetésen igazolta, hogy milyen kiváló manőverezőképessége van, majd ismét erős német tűz alatt, még a csata közepén hozta rendben tankját, amin egy találat miatt sérült meg a lánctalp és vált emiatt mozgásképtelenné.

Nem sokkal később, 1944. január 17-én hasonló hősies szerelőmunka közben kapott halálos sebet. Újfent a lánctalpat kellett rendbe hoznia erős tűzben, majd pont, amikor ezzel végzett, gránátszilánkok találták fejen. Ugyan még egy kijevi kórházba tudták szállítani, de ott két hónap kóma után, 1944. március 15-én meghalt.

Bátorságáért az év augusztusában posztumusz megkapta a legmagasabbnak elismerésnek számító Szovjetunió Hőse kitüntetést, elsőként a nagyon kevés kitüntetett női tankvezető közül.

Források: The Vintage News | Múlt-kor