A legtöbben nem úgy tekintenek az élelmiszerboltokra, mint a köztünk élő világtörténelem méltán elismert szegleteire, még ha úgy is tűnik néha, hogy a vizes zsemle még a Krisztus előtti korból maradhatott ott. Pedig könnyen lehet, hogy a legutóbbi horvátországi nyaralásán egy olyan üzletben válogatta a szuvenírnek szánt kekszet, amit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

Az nem kérdés, hogy Split óvárosa gyönyörű, sokan szeretnek ellátogatni ide nyáron, hogy az egész napos tengerben hűsölés után esténként a kis utcácskákon csalinkázva fagylaltozzanak. Azt viszont kevesen tudják, hogy azért is különleges, mert van ott egy Spar, ami hivatalosan a világörökség része. Az üzlet, ami sokaknak még Billaként lehet ismerős, egy olyan épület alsó szintjén található, ami egy nemesi család korábbi otthona volt.

Split egyik első híres lakosa Diocletianus császár volt, aki 293 és 305 között egy hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, majd ide is vonult vissza. A mai óváros tulajdonképpen a palota falai között található. A Mala Papalićeva Palača nevű épületkomplexum is a Diocletianus palotájának falai közé a 13. században épült, majd kétszáz évvel később felújították. A felújítási munkálatokat nem más végezte, mint az abban a korban nagyon nagyra tartott velencei-dalmát építész, Juraj Dalmatinac, akit Girorgo da Sebenicoként is ismert a művészettörténet  és aki még nyilvánvalóan nem számolt azzal, hogy egyszer majd kólákat és mosóporokat fognak az épület alsó szintjén tárolni.

Split történelmi negyede 1979-ben lett a világörökség része, viszont a Mala Papalićeva Palača alsó szintje is magántulajdonban maradt, így senki nem állhatott útjába, amikor a tulajdonosa eladta, és idővel egy élelmiszerbolt nyílt az alsó szinten, hiszen nem maga az üzlethelyiség, hanem a történelmi épület a világörökség része. A helyiek nem igazán lelkesedtek a hír hallatán, de a hatóságoknak sem volt semmilyen olyan jogi fegyver a kezükben, amivel megvétózhatták volna 2014-ben, hogy egy elég nagy területű élelmiszerüzlet nyíljon ott.

A hatóságok legnagyobb félelme az volt, hogyan fogják megoldani a logisztikát, hiszen egy hasonló méretű átlagos élelmiszerüzletbe naponta legalább egyszer érkezik tehergépjárművel áru, de végül sikerült olyan megoldást találni, ami nagyjából mindenkinek megfelelő. Azért csak nagyjából, mert az üzletben elég sok a történelmi lelet, nyilvánvalóan egy római kori oszlopnak sem tesz jót ha nekitolják a bevásárlókocsit, vagy nekitámasztják a vödrös narancsos akció gyümölcseit. A döntéshozók szerint a boltnak sikerült kihasználni azt a jogi kiskaput, ami engedi ugyan, hogy világörökségi védelem alatt álló épületekben is lehessen üzletet nyitni, de nem részletezi, hogy lennének olyan boltok, amiket tiltani lehetne, vagyis nem tesz különbséget az egyszerű kis szuvenír árus, ruhabolt és élelmiszerbolt között, ahogyan az sem feltétlenül biztos, hogy egy forgalmas étterem sokkal kevésbé ártalmas, mint egy ilyen élelmiszerbolt.

Mindenesetre ha legközelebb több ezer éves oszlopoknál akar megpihenni, miközben nem tudja eldönteni, melyik májkrémet válassza, akkor irány Split, ha pedig hasonló élményekkel szeretne gazdagodni itthon, akkor a Index szerkesztősége ajánlja az óbudai Flórián tér utánozhatatlan lángosillatú aluljáróját is.