Rövidlátóknak azokat az embereket nevezzük, akik a közeli tárgyakat élesen, de a távoliakat homályosan látják. Ezt az okozhatja, hogy a szemlencse vagy a szaruhártya felszíne túlságosan domború, vagy a szemtengely hosszabb a normálisnál. Ilyenkor a távolban lévő dolgok képe nem pontosan a retinára vetül, ezért nem látják azokat rendesen. Az elváltozás öröklődhet is, és ha szem méretbeli elváltozása okozza, akkor számítani kell rá, hogy kamaszkorban, a növekedés befejezésééig fokozatosan romlani fog a látás. Sőt, akár később is előfordulhat, hogy korrigálni kell a szemüveg értékein. Ez most már egyszerű dolog (sőt, a látásjavító lézeres műtét is hétköznapi, még ha nem is olcsó) - de mi volt a helyzet néhány száz évvel ezelőtt? 

Az éles látás szuperképesség

Amikor 2017-ben a New York Times megkérdezte a világ leggazdagabb embereit, hogy mit tennének, ha megtudnák, hogy hamarosan összeomlik a világ, sokan azt mondták, hogy szuperbunkert építenének, ahol egy egész életre elegendő ellátmányt halmoznának fel, vagy fegyvereket gyűjtenének össze. De a Reddit vezetője és társalapítója, Steve Huffman azt mondta, hogy ő már meg is tette az első lépést a felkészülésben, amikor szemműtéten esett át. Nem feltétlenül az volt a motivációja, hogy ne kelljen szemüveget vagy kontaktlencsét viselnie, de szerinte, ha bármilyen világméretű katasztrófa jön, sokkal jobbak lesznek az esélyei a túlélésre, ha távolra is tökéletesen lát. 

A rövidlátás vagy myopia jelenségéről először Arisztotelész írt, de csak jóval később kezdték el tanulmányozni. Neil Handley, a londoni Optometrista Múzeum kurátora elmondta, hogy az első olyan lencsék, amiket rövidlátók használtak, a 15. századból maradtak fenn, és nagyon keveset tudni arról, hogy előtte hogyan boldogultak az emberek, akiket érintett ez a probléma. 

A legelső, látást segítő lencséket a 13. században kezdték el használni, de ezek mind az öregkori látásromlás kijavítására szolgáltak, vagyis ezek a mai olvasószemüvegek elődei voltak. Az első ember, aki feltételezhetően a rövidlátásra használt valamilyen segédeszközt, az a búcsúcédulák árusításáról elhíresült X. Leó pápa volt, aki a nagy befolyással rendelkező Medici-család sarjaként pénzt nem kímélve kereshetett megoldást, hogy a távolabb ülő hívek arckifejezését is megfelelően láthassa mise közben. De erre is csak annyi bizonyítéka van a történészeknek, hogy a képen, amelyen Raffaello a pápát ábrázolta, olyan nagyítószerű eszközt fog a kezében, aminek a fénytörése arra utalhat, hogy nem nagyító, inkább a rövidlátást segítő lencse lehetett. Hogy ez tényleg így van-e, vagy a festőt ragadta el a hév, és kicsit alakított az eszközön, nem tudni. 

Régen kevesebb volt a rövidlátó is

A történészek azt feltételezik, hogy régen sokkal kevesebb embert érintett ez a probléma, mint most, és az évszázadok során, talán a sok olvasás, talán a képernyők, vagy szimplán a genetika miatt több lett a rövidlátó ember. Ez a tendencia folyamatosan erősödik, és az orvosok sem tudják a jelenség pontos okát. Mindenesetre Handley szerint azért van olyan kevés feljegyzés, és azért tehető annyira későre, hogy előálltak valamilyen megoldással a rövidlátás korrigálására, mert nem érintett túl sok embert a probléma. 

De mi volt azokkal, akiket érintett? 

A történészek szerint régebben abból a szempontból lazábban álltak az emberek az élethez, hogy könnyebben alkalmazkodtak és törődtek bele például abba, hogy nem látnak jól. Elfogadták, hogy ez egy olyan helyzet, ami miatt bizonyos munkákról le kell mondaniuk, és valószínűleg egyszerűbbnek tartotta a társadalom is azt a gondolatot, hogy mindenki az adottságainak megfelelő munkát végezzen, mint hogy valamilyen találmányon törjék a fejüket, amivel ezt meg lehet esetleg változtatni.

Ez persze nem éppen kifizetődő hozzáállás, hiszen minden új találmány alapja, hogy jó lenne valamilyen változás, de amíg senki nem állt elő ilyennel, addig a rövidlátók leginkább az olyan munkákat végezték, amiben nem zavarta őket, hogy távolra rosszul látnak. 

Nem volt ez rossz munka, sőt biztos megélhetést, kiszámítható fizetést jelentett, igaz nem feltétlenül voltak jók a munkakörülmények, de mindenképpen azt mondhatjuk, hogy ez volt az irodai munka elődje. Ráadásul éppen arról szólnak a feljegyzések, hogy kifejezetten rövidlátókat kerestek ilyen munkára, és remélték, hogy a kódexmásolók gyerekei is rövidlátók lesznek, és tovább tudják vinni a szakmát.

Vagyis a rövidlátók a szemüvegek megjelenése előtt leginkább annyit tudtak tenni, hogy beletörődtek a helyzetükbe, és megpróbálták előnyt kovácsolni a dologból. Azóta pedig olyan nagy divat lett a szemüveg, hogy sokan mindenfajta dioptria nélkül is hajlandóak hordani, szimpla kiegészítőként.