Az amerikai Kongresszusi Könyvtár lassan kilencven éve támogatja a legkülönfélébb könyvek, folyóiratok Braille-írásos kiadását, hogy a vakok is elolvashassák őket. Noha a digitalizáció, illetve a karakterfelismerő felolvasószoftverek fejlődésével a Braille-írás jelentősége világszerte csökken (emiatt egyre kevesebb látássérült tanul meg Braille-t olvasni), a betűket hat, ujjal érzékelhető kiemelkedéssé konvertáló írásrendszer szerepe a vakok információszabadságának kiterjesztésében felbecsülhetetlen.

Ahogy azonban a hagyományos könyvnyomtatásban, úgy a Braille-kiadványok esetében sem nyeri el az összes megjelent mű minden ember tetszését. A Playboy amerikai adófizetők pénzéből finanszírozott Braille-kiadása például annyira felpaprikázta az egyik erkölcscsősz republikánus képviselőt, hogy egyszemélyes háborút indított a magazin ellen, az eredmény pedig ideiglenes betiltással ért fel.

Igen, a Playboynak létezett (sőt létezik) Braille-írásos kiadása, amelyben értelemszerűen nem voltak képek, csak szöveg, de hát a látóknak szerkesztett lapot is csak a novellákért és a szocioriportok kedvéért veszi mindenki. Mack Mattingly republikánus képviselőnek 1981-ben valahogy tudtára jutott, hogy a Kongresszusi Könyvtár vakokat és gyengénlátókat segítő nemzeti könyvtári szolgálata keretében a Playboyt is lefordítják Braille-ra. Ezt pedig erkölcstelennek és az adófizetői dollárok elherdálásának tartotta, ezért

A Nemzeti Könyvtári Szolgálat 1931 óta működik, és célja, hogy olyan kiadványokat tegyen elérhetővé ingyen a nem látóknak, amelyektől abban az időben teljesen elestek volna. A program tetemes pénzügyi forrásokat emésztett fel, 1985-ös költségvetése megközelítette a 34 millió dollárt. Az senkit sem zavart, hogy olyan jól fésült, tisztes kiadványokat, mint a Good Housekeeping vagy a National Geographic, lefordítanak a vakoknak,

A magazint 1970 óta fordították le Braille-ra, és – csodák csodája – hamar az egyik legnépszerűbb magazinná vált a szolgálat katalógusában. Gyakorlatilag minden szöveges tartalmat magában foglalt az eredeti kiadványból, csak a fotók, a karikatúrák és a reklámok hiányoztak belőle. Minthogy a Braille-szövegek nagyobb helyet foglalnak, és az őket hordozó papír is vastagabb, a Braille Playboy négyszer annyi oldalt számlált, mint az eredeti magazin, és – fizikai méreteit tekintve – az előítéletekkel ellentétben meglehetősen tekintélyes olvasmány volt. Alig nyomtattak rá tintával, kivéve a címét és a nyuszis logót (a látó könyvtáros kedvéért).

Már akkor is köztudott volt, hogy a Playboyban az erotikus fotók mellett Nobel-díjas írók elbeszélései, illetve történelmi jelentőségű figurákkal, például Martin Luther Kinggel vagy Muhammad Alival készített mélyinterjúk is megjelentek. Mattingly ezért először csak azt indítványozta, hogy a magazin sikamlósabb rovatait cenzúrázzák ki, és ezeket ne fordítsák le Braille-ra. Először a kezdeményezés elhalt, de a republikánus képviselő szimpatizánsokra lelt, és ez meggyőzte őt arról, hogy

Addig szervezkedett, mígnem 1985-ben elfogadták a Braille-Playboy technikai betiltását eredményező törvényjavaslatot. Persze nem betiltásnak nevezték, nehogy cenzúrával és az amerikai alkotmány lábbal tiprásával vádolhassák őket. Ők mindössze ártatlanul pont 103 ezer dollárral csökkentették a szolgáltatás éves költségvetését, ami véletlenül megegyezett a Playboy fordításának, kiadásának árával. A Kongresszusi Könyvtár illetékesei persze azonnal tudták, mi a dolguk, és bejelentették, hogy 1986 januárjától nem tudják kiadni a vakoknak szóló Playboyt.

Persze erre a másik oldal is akcióba lendült, és a két legbefolyásosabb amerikai vakszervezet, az Amerikai Vakok Tanácsa, illetve a Vak Veteránok Szövetsége, kiegészülve az Amerikai Könyvtárak Szövetségével és magával a Playboyjal, pert indított a szólásszabadságot előíró első alkotmánykiegészítés megsértése miatt. A perben kiderült, hogy

A bíróság 1986 augusztusában kimondta az alkotmánysértés tényét, és elrendelte, hogy a kongresszus a leplezett cenzúrával felhagyva adja vissza a Braille-Playboy kinyomtatásához szükséges összeget. A nyomtatás 1987 januárjában kezdődött újra, a kiesett évben megjelent számokat pedig utólag kellett kiadniuk Braille-írásos formában is. A Playboy a mai napig megjelenik a vakoknak, bár az előfizetők (akiknek valójában nem kell fizetniük érte) száma mára ötszázra csökkent – ahogy az eredeti magazin fénye is rég megkopott már.

Az amerikai kongresszusi képviselők némelyike egyébként nagyon szereti ujjait az erkölcstelen kiadványok ütőerén tartani. Ezért amikor Madonna kiadta Sex című, mai szemmel is meredek fotóalbumát, a Kongresszusi Könyvtár még a megjelenés előtt rendelést kapott a képviselők egy (meg nem nevezett) csoportjától, hogy