Bár a sarkvidéki expedíciók általános képéhez szervesen hozzátartozik a kutyaszán, egyetlen egy olyan kutya van csak a világon, ami az Északi-sarkon és a Déli-sarkon is otthagyta a tappancsnyomát. Ráadásul a Bothie névre hallgató kutya nem is egy tipikus szánhúzó fajta. 

Sir Ranulph Fiennes neve onnan lehet ismerős, hogy nagyon hasonlít a színész Ralph Fiennes nevére. Nem véletlen a hasonlóság, a színész és a felfedező másodunokatestvérek. Mikor Ranulph Fiennes  és felesége, Virginia egy olyan Föld körüli expedícióra indultak, amely során az Északi- sarkra és a Déli-sarkra is ellátogattak, úgy gondolták, nem bízzák másra Bothie nevű kutyájukat, hanem magukkal viszik. Az ekkor kétéves kutya kapott is egy szép piros kabátkát, egy sapkát, amit a bankrablók is megirigyelnének, és kutyacsizmát is, hogy melegen tartsa a sarkkörön. A hajóutakon saját mentőmellényt hordott, és a felvételek alapján nagyon élvezte, hogy nem a szokásos parkba vitték a gazdái sétálni. 

Amikor valaki a sarkvidékre gondol és kutyákra, teljesen normális, ha a vastag bundájú, masszív szánhúzó kutyák jutnak eszébe. Bothie azonban egy Jack Russel terrier volt, és erről a fajtáról nagyon sok mindent el lehetne mondani, de azt egészen biztosan nem, hogy kifejezetten szánhúzó típus.

Ennek ellenére Bothie boldogan végigcsinálta a több mint 83 ezer kilométeres expedíciót. Miután 1982-ben gazdáival hazatért a hosszúra nyúlt sétáltatásból, az év háziállatává választották, és a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült a teljesítményével. Életnagyságú plüssfigurákat mintáztak róla, és poszterekre került a fotó, amin a kis piros felfedezőszerelésében tekint a távolba, nagyjából olyan testtartással, mintha övé lenne az egész sarkvidék. Igazából egy kicsit az övé is lett, hiszen megjelölte kutyamódra:

A kalandjairól gazdái könyvet is írtak, amiben bátor kutyának jellemezték. Az egyik legjobb sztori a könyvben, amikor egyszer megugatott egy seregnyi furcsa képződményt a távolban az Antarktiszon, és a kutya legnagyobb döbbenetére a furcsa képződmények horrorisztikus, ugatáshoz nem hasonlítható, de Bothie számára vérfagyasztó hangon szóltak vissza. Ekkor találkozott először pingvinekkel. 

Egy kutya sem léphet a nyomdokaiba

1994-ben az Antarktisz-egyezmény országai kimondták, hogy az ott élő fókapopuláció védelmében, és az állatokat veszélyeztető esetleges fertőzések elkerülése miatt nem mehetnek kutyák az Antarktiszra. Így úgy tűnik, a Jack Russel-terrier teljesítményék egy kutya sem ismételheti már meg. 

Egyébként Bothie gazdája, Virginia Fiennes imádta a kutyákat, és céljául tűzte ki, hogy a St John vízikutyákat nem engedi kihalni. Ezek a kutyák a mai labradorok ősei, viszont az 1980-as évekre szinte teljesen kipusztultak. Amikor Virginia Fiennes 2004-ben meghalt, nagyjából 50 olyan kutyája volt, amiknek az őseit sikerült megmenekíteni az 1950-60-as mészárlásból, amikor szisztematikusan irtották az eszkimók munkakutyáit, hogy ezzel kényszerítsék őket arra, hogy beköltözzenek a városokba. Az ő munkájának is köszönhető, hogy bár jelenleg is nagyon kevés, és nem teljesen tiszta vérvonalú kutyával, de a fajta a mai napig fennmaradt.

Az igazi Bothie ezen a videón többször is feltűnik: