Mire megírtuk, hogy a titkos csel a kaszinók ellen az, ha be se megyünk, Richard Jarecki már régen maga mögött is hagyta a régi hobbiját, a kaszinók kifosztását. Az ötvenes évek egyik első számú kutatóorvosa felnőtt élete nagy részét vagy a műtő- vagy a rulettasztal mellett töltötte, és mindkettőnél kihasználta kitűnő megfigyelőképességét és analitikus gondolkodásmódját.

Jarecki 1931-ben született Németországban, zsidó családba. Mikor az egyre erősödő zsidóüldözés miatt már majdnem mindenüket elvesztették, az internálás elől az USA-ba, New Jerseybe menekültek. Az ifjú Richard már korán nagy örömöt lelt barátai kifosztásában römi vagy bridge közben, és később a szerencsejáték-szeretetével világszerte több mint kétmilliárd forintot nyert kaszinókban.

Valamikor a hatvanas évek elején rátalált a rulettre, és teljesen a megszállottjává vált, de szerencsére az ő története nem a klasszikus szerencsejáték-szenvedélyes lecsúszós sztori. Ahogy napokon át figyelte a kereket rájött, hogy míg a kártyákat és kockákat nap mint nap cserélik a kaszinókban, a rulettkerekek akár évtizedekig is használatban maradnak. Emiatt Jarecki nem osztotta azt az általános véleményt, hogy a kártyajátékokkal szemben a rulett pusztán szerencsén alapul.

Abból az egyszerű tényből indul ki, hogy bármilyen drágák is a rulettkerekek, így is csak gépek, úgyhogy idővel sérülnek, elhasználódnak. Az ilyen kopások, karcolások, vagy akár csak a talaj egyenetlensége is befolyásolhatja egy pörgetés kimenetelét, így néhány számon gyakrabban állhat meg a golyó, mint ha teljesen véletlenszerűen működne.

Aki mer, az nyer

Hogy ezt bizonyítsa, a hétvégéit egy kaszinóban töltötte, ahol egy asztal eredményeit jegyezte fel. Több ezer pörgetést tudott így összehasonlítani, és a statisztikákat elemezve sikerült felállítania egy rendszert, amivel meg tudta jósolni az eredményeket. Mikor úgy érezte, hogy elég adatot gyűjtött, kivette a bankból a vésztartalékait és visszatért a kaszinóba, ezúttal játszani. Az eredeti 100 dollárjából 41 ezret varázsolt, ami ma nagyjából 12 millió forintot érne.

A hatvanas évek közepén a németországi Heidelbergbe költözött, ahol az egyetemen elektroforézist és igazságügyi orvostant tanulmányozott. Azzal, hogy bekerült az európai kaszinók világába, még jobb esélyeket szerzett, mert az óceán ezen oldalán csak egy, nem kettő nullás mező van a rulettkeréken.

Jarecki feleségével és 8 fős felbérelt csapatával járta a kaszinókat és jegyezte fel az eredményeket. Egy-egy hónapban akár 20 ezer pörgetést is felírtak. Miután kiválasztotta a legkiszámíthatóbb asztalokat, 1965-ben felvett 25 ezer font hitelt és fél éven keresztül a megfigyeléseire támaszkodva fogadott, megsokszorozva az eredményét: összesen 625 ezer fontot (ma kétmilliárd forintot) nyert.

Az újságok a világ minden táján felkapták a történetét, de tudta, hogy ha a rendszere napvilágot lát, azonnal elveszíti az előnyét. Hogy ezt megelőzze, azt találta ki és mesélte be az újságíróknak, hogy a napi ruletteredményeket beviszi egy Atlas szuperszámítógépbe, ami aztán megmondja neki, mire fogadjon. Ez a sztori hihető volt akkoriban, már csak azért is, mert az emberek nagy részének fogalma se volt, hogy hogy is működik egy számítógép. Így voltak ezzel a kaszinóigazgatók is, így maradtak a régi, karcos asztalok.

Nyereményeiből vett egy luxuslakást az olasz Sanremo kaszinója mellett, és megkezdte felmérni a helyi asztalokat.

Először három napig maradt csak, és 48 ezer dollárt nyert, majd nyolc hónap múlva visszatért és 192 ezer dollárt vitt haza. Két asztalnál kétszer is elnyerte az osztó összes pénzét, így a kaszinó 15 napra kitiltotta, azzal az indokkal, hogy „túl jó.” Mikor lejárt a tiltás, beugrott egy estére és elvitt újabb 717 ezer dollárt, amit a kaszinó nem is tudott azonnal kifizetni, csak ígérvény formájában.

A kaszinó vezetése egy éjszaka megcserélte az asztalokat, hogy hátha ezzel megúszhatják a csődöt, de Jarecki már annyira ismerte a terepet, hogy mindig tudta, melyik asztalhoz kell ülni. Ezek után nem volt mit tenni, a kaszinónak hatalmas költségen ki kellett cserélnie az összes kerekét. Ma már nehezebb dolga lenne Jareckinek, mert a legtöbb kaszinóban már algoritmusok határozzák meg, hol álljon meg a digitalizált kerék (természetesen a háznak kedveznek).

Mikor egy kaszinótulajdonos azt nyilatkozta egy újságnak, hogy nagyon boldog ember lenne, ha Jarecki többet nem lépne a kaszinójába, a kutató csak annyit válaszolt, hogy

Ha a kaszinóigazgatók nem szeretnek veszíteni, menjenek el zöldségesnek.

1973-ban visszaköltözött New Jerseybe, ahol árubrókerként helyezkedett el, és bátyja segítségével megsokszorozta amúgy is számottevő vagyonát. A fia, John továbbvitte a játékok iránti szeretetét, és már 12 évesen sakkmester lett.

Mikor Jarecki a kilencvenes években megunta Atlantic City kaszinóit, a fülöp-szigeteki Manilába költözött, ahol a szerencsejáték virágzott és sokkal kevésbé volt szabályozott. 2018-as haláláig ott élt.