Az Octavianus néven 931-ben vagy 938-ban született XII. János pápa életéből kevés olyan momentumot emelhetnénk ki, amely megfelelne a katolikus egyház papjairól láttatni kívánt közképnek. János védelmében annyit meg kell jegyeznünk ugyan, hogy szexuális telhetetlenségével a papi cölibátust előíró egyházi törvényeket nem sértette meg - azok csak jó két évszázaddal később léptek életbe -, de a

láttán még a korabeli kommentátorok is azzal vádolták XII. Jánost, hogy a Vatikánból egy hatalmas kuplerájt csinált.

Octavianus mindössze 17 (más források szerint 24) éves volt, amikor 955 decemberében pápává választották. Azért nem egyértelmű a születésének időpontja, mert senki sem tudja, hogy az apja szeretője vagy felesége (aki egyébként a saját mostohalánya volt) hozta a világra. Apja II. Alberic, a római - és így a pápai - politikára fél évszázadon keresztül legerősebb hatást gyakorló nemesi család sarja volt, gyakorlatilag a pápai állam világi irányítójaként működött, és nevelt lányából lett felesége mellett több más asszonnyal is volt viszonya.

Bármelyik nő is volt Octavianus anyja, a húsz év körüli fiatalember nem szent élete vagy megtörhetetlen elhatározása miatt lett az egyház feje, hanem politikai machinációk révén. Amikor ugyanabban az évben II. Agapét pápa és Alberic is elhunyt, Octavianus (XII. János) ott találta magát a pápai trónon - de

Fiatal kora ellenére XII. János nagy lelkesedéssel vetette bele magát az ölébe hullott hatalom gyakorlásába. Miközben pápává választották (így egyházi hatalmat is kapott), apja után ő örökölte a világi államügyek irányítását is. Sajnos azonban egyik téren sem tűnt ki tehetségével. Hiába próbálta a pápai állammal vitában álló itáliai hercegségeket katonai erővel megrendszabályozni, hadjáratai sorra kudarccal végződtek, így szövetséges után kellett néznie.

Erre I. Ottó német király személyében talált rá, akit támogatásáért cserébe kinevezett német-római császárnak, miután a cím akkor már évtizedek óta betöltetlen maradt. A szívesség viszonzásául Ottó „védelmébe vette” Rómát, amit egyesek akár idegen megszállásként is értékelhettek. Ez akkor lett igazán kényelmetlen, amikor Ottó katonái elfogták XII. János követeit, akiket a bizánci császárhoz menesztett, hogy szövetségre lépjen vele Ottó ellen. A német-római császár csapatai ekkor formális védelem helyett inkább ostromolni kezdték Rómát. A pápa erre először megpróbálkozott egy ellentámadással, de amikor felismerte, hogy az ellenség csúnya túlerőben van, inkább

Ekkor hangosodtak fel az elkergetett (de mint hamarosan látni fogjuk, még visszatérő) pápa romlottságáról szóló történetek. Az megszokott volt a kora középkori katolikus egyház felső vezetésében, hogy a bíborosi kinevezéseket pénzért adták-vették, így igazából senki sem lepődhetett meg azon, hogy egyik alkalommal egy tízéves fiút is bíborossá nevezett ki. A kortársak szemét inkább a feslett szexuális erkölcsök szúrták, amelyek eluralkodtak a pápa udvartartásán.

Nem is igazán próbálta leplezni a világi örömök iránti rajongását, hiszen legtöbb idejét vadászattal, szerencsejátékkal és ivással töltötte. A körülötte élő embereknek nem volt ajánlatos bármilyen módon is felbosszantani őt. Gyóntatóját először megvakíttatta, majd a biztonság kedvéért meg is ölette, talán a kényes információk kiszivárgását kívánta ily módon megelőzni. Egy ugyancsak János nevű papot kiheréltetett, mielőtt őt is megölette.

Így jutunk el 963-ig, amikor XII. Jánosnak I. Ottó csapatai elől menekülnie kellett, de azért így is próbálta gyakorolni pápai hatalmát, amikor kiközösítéssel fenyegetett mindenkit, aki az elmozdításán ügyködik. Az itáliai nemesek mégis leváltották őt (bár egyházjogi értelemben a döntésük nem volt törvényes), és VIII. Leó pápát ültették a helyére. Erre a Jánost támogató rómaiak még fellázadtak, de hamarosan eltiporták őket.

Az elűzött pápa azonban csak erre várt, visszatért Rómába, és ekkor Leó pápának kellett menekülnie. A hatalomba visszatért János megkínoztatta azokat az ellenségeit, akiket el tudott kapni, majd követeket menesztett Ottóhoz, hogy tárgyalásokat kezdjen vele.

Noha a történet folytatása kétségtelenül legalább ennyire szórakoztatónak ígérkezett,  János 964. május 14-én váratlanul elhunyt, miközben épp házasságtörő szexuális kapcsolatot létesített egy nővel. Itt a források nem egyeznek abban, hogy mi is történt pontosan, van amelyik szerint a még mindig csak harminc éves kora körül járó pápa sztrókot kapott, de népszerűbb az a verzió, ami szerint

Utóda a pápai trónon V. Benedek volt, aki azonban csak egy hónapig uralkodhatott, mert visszajött Ottó, és visszahelyezte VIII. Leót a hatalomba. Ő egészen nyolc hónappal később bekövetkezett haláláig volt pápa.

Forrás: AV Club