Amikor valakit  megcsíp egy méh, azaz a fullánkjával megszúrja, akkor általában az egészből annyi tanulságot von le, hogy ez baromira fáj, de legközelebb majd jobban oda kell figyelnie, hova lép, mihez nyúl vagy hogyan hadonászik.

Michael Smith azonban nem elégedett meg ennyivel, amikor egy méh heretájékon csípte, miközben entomológusként pont a méheket tanulmányozta, hanem eltökélte, hogy készít egy testtérképet arról, hogy hol fáj a legjobban a méhcsípés. Tudta, hogy ehhez viszonylag nehezen talál majd olyan önkénteseket, akik a tudomány hívószavára hajlandóak lennének egy rakás méhcsípést elszenvedni, úgyhogy saját magán végezte el a kísérletet. 

Egy szúrás nem szúrás

A National Geographic szerint Smith 25 különböző testrészén tesztelt, mindegyiken legalább három szúrást kellett megtapasztalnia a 38 nap alatt. 2014-ben publikálta a tanulmányát, amiből kiderült, hogy a módszere az volt, hogy a szárnyánál megfogott egy méhet, majd a vizsgálni kívánt testrészéhez nyomta a fullánkját, és egy percig várt. Aztán tízes skálán értékelte a fájdalmat, amit érez. Minden teszt elején és végén az alkarját is megcsípte egy méh, ez volt a fájdalom viszonyítási alapja. 

Persze érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ezt senki ne csinálja utána, nemcsak azért, mert Smith már megcsinálta, hanem mert a méhek intelligensek, és az emberiségnek nagy szüksége van rájuk, mégis pusztítjuk őket. 

Nem ott fáj a legjobban, ahol mindenki gondolná

Valószínűleg Smith a heretájéki méhcsípése után azt gondolta, hogy ennél rosszabb úgysem lehet, ezt egyébként a tízes skálán hét ponttal értékelte. Ennyit kapott a méhcsípés a tenyéren, arcon vagy a hónaljban is. 7,3 pontot kapott a péniszt érő méhcsípés, 8,7 pontot a felső ajak, és majdnem maximális, 9 pontot az orrlyuk, amitől saját bevallása szerint folyamatosan tüsszentenie kellett, könnyezett, folyt az orra, szerinte ezekkel védekezett a teste a szúrás ellen. 

Meglepően kevés fájdalommal jár a felkar, a középső ujj hegye és a fejtető is, ezek csak 2,3 pontot kaptak a fájdalomskálán. Smith szerint ha az ember hajas fejbőrén szerez be méhcsípést, az nagyjából pont annyi fájdalommal jár, mintha egy tojást törnének szét a fején. 

Hogy ennek mi volt az értelme? 

Az önszántából bevállalt 200 méhcsípés végül meghozta a tudományos elismerést: 2014-ben megjelent tanulmányával megkapta az igazi Nobel-díj egyfajta fricskájának számító IgNobel-díjat. Ezért olyan kutatások versengenek, amik az alapítók mottója szerint "először megnevettetik az embereket, aztán elgondolkoztatják őket". 

Az emberek többsége ennek ellenére kerüli a méhcsípést, még a méhészek is. A méhek egyébként alapvetően nem agresszív állatok, csak akkor támadnak, ha veszélyben érzik magukat, például ha az ember rájuk lép, hadonászik, beléjük tenyerel. Fontos tudni, hogy a csípéskor a méhek nemcsak mérget bocsátanak ki, hanem egy olyan feromont is, ami a többi méhet is figyelmezteti a veszélyre, ezért érdemes gyorsan elhagyni a helyszínt. A csípés után a lehető leggyorsabban el kell távolítani a fullánkot, és hideg borogatást tenni a csípés helyére.