Újra itt a nyár, ezzel együtt pedig mindenki nagy örömére a szúnyogok is megérkeztek – ráadásul a megszokottnál sokkal nagyobb számban –, így ismét fel lehet készülni arra, hogy a szabadban végzett tevékenységek után viszkető dudorokkal leszünk tele. A szúnyogcsípést megakadályozni elég macerás feladat, már csak azért is, mert a szúnyogok az evolúció során megdöbbentően kifinomult rendszert fejlesztettek ki a vérszívásra, ami közelről elég hátborzongató tud lenni.

A középiskolai biológiaórák után az alapokkal valószínűleg mindenki tisztában van. A nőstény szúnyogoknak vérre van szükségük ahhoz, hogy tojásokat tudjanak rakni, ezt pedig a szúró-szívó szájszervükkel szerzik meg egy tetszőleges, vérrel rendelkező állattól. Egyszerűnek hangzik, de ennél azért jóval érdekesebb a dolog, mert a szúnyogok szívószerve egy elég összetett eszköz, aminek minden eleme a vérszívás sikerét szolgálja.

Első körben érdemes kiemelni, hogy a szúnyogok nem egy szívókával rendelkeznek, hanem egy hat tűszerű sörtéből álló képződménnyel, ami egy ajkakhoz hasonló tokból bukkan elő, és a következőképpen működik:

• a két szélső sörte végén apró, nagyon éles fogak találhatóak, melyek segítségével a szúnyog be tud hatolni a bőr alá,
• van két sörte, amik a szövetek széthúzására szolgálnak,
• és van egy hipofarinx nevű szájszervi egység, amivel egyrészt a véralvadásgátló nyálat juttatják be a sebbe, másrészt pedig a felső ajakkal együtt ez felel a vér kiszivattyúzásáért is.

Az ereket sem véletlenszerűen szúrják ki, a szájszervük hegyén lévő receptorokkal ugyanis képesek érzékelni a vérben lévő kémiai anyagokat. A vérből már lakmározás közben kiszűrik a vizet, amit menet közben ki is préselnek magukból, hogy még több magas proteintartalmú vörösvérsejtet vehessenek fel. Vagyis a kis szemetek vérszívás közben még le is vizelik az áldozatukat.

A hipofarinxra egyébként érdemes külön is kitérni, az ezzel a szervezetbe juttatott nyál ugyanis nemcsak a viszketésért felelős, hanem sok szúnyogfaj esetében halálos vírusokat is hordoz magában. A kórokozó-részecskék száma példányonként eltérő, de nem kell túl sok belőlük, hogy dengue-lázat, nyugat-nílusi lázat, vagy maláriát okozzanak. Utóbbi esetében már nyolc részecske is elég, hogy kialakuljon a betegség, ráadásul villámsebességgel: ezek ugyanis húsz perc alatt eljutnak az ember májáig.

Magyarországon ezektől a betegségektől szerencsére nem kell nagyon tartani (még, de a klímaváltozás ezen még változtathat), de ettől még semmivel sem lesznek kellemesebbek a szúnyogcsípések, úgyhogy érdemes mindig szúnyogriasztót használni, és a ház körüli állóvizeket is érdemes minimálisra csökkenteni, hogy megakadályozzuk az újabb lárvák kikelését.