A Floridában honos Formica archboldi hangyafaj bő fél évszázadon át késztette fejtörésre a tudósokat egy különös szokásával. A fészkeik ugyanis telis-tele vannak egy másik hangyafaj egyedeinek levágott fejeivel. Az F. archboldit 1958-ban írták le először, és rögtön feltűnt a rejtélyes szokásuk is a kutatóknak, azonban csak a közelmúltban sikerült megfejteni a rejtélyt.

A koponyák eredeti gazdái, a csapdaállkapcsú hangyák ráadásul félelmetes ragadozó hírében állnak a maguk súlycsoportjában. A rágói, amikről a nevüket is kapták, brutális fegyverek, nem csak a puszta méretük miatt, inkább azért, ahogyan használja őket a hangya: 200 km/órás sebességgel képes összecsapni őket, másodpercenként akár 40-szer. Na ennek a harcosnak a koponyái hevernek százszámra a sokkal kisebb, és úgy általában is szerényebb külsejű F. archboldi hangyabolyaiban.

A kutatók a két hangya viszonyát egy igazi deathmatch-kísérlettel térképezték fel: egy mini arénába dobtak be egy-egy hangyát a két fajból, és figyelték mi történik. Általában az történt, hogy a csapdaállkapcsú megpróbálta széttépni ellenfelét, míg az hangyasavat permetezett rá, hogy ezzel megbénítsa. A tesztben az F. archboldi 10-ből 10-szer legyőzte az ellenfelét. A kontrollcsoportként használt F. pallidefulva hangyáknak viszont csak 10-ből egy alkalommal sikerült győztesen kikerülni a harcból. Annak ellenére, hogy a két faj hangyasava pontosan ugyanolyan összetételű. A videofelvételek elemzésekor kiderült, hogy az F. archboldi elképesztően ügyesen céloz a hangyasavval, vélhetőleg évmilliók evolúciója csiszolta ki úgy a technikáját, hogy a másik ragadozó hangya ellen optimalizálja ezt a fegyvert.

Ennél is érdekesebb, hogy mit tett a megbénított ellenfelével a hangya: szépen becipelte a bolyba, ahol a többi hangya szépen elfogyasztotta. Az utolsó morzsáig,

Ezzel el is érkeztünk a rejtély nyitjához. A hangya nem a filmbeli Predatorhoz hasonlóan, horrorisztikus trófeaként tartja meg és gyűjti a préda koponyáját, egyszerűen csak ehetetlen kajamaradékként kezeli, és nem dobja ki. Így aztán a boly előbb-utóbb tele lesz hangyakoponyákkal, a tudósoknak meg 60 évükbe telik, hogy megfejtsék, miért van ez.