Az egyik legnagyobb gyereknevelési közhely, hogy cukros ételeket-italokat – mindenféle hosszabb távú egészségügyi hatáson túl – már csak azért is nagyon óvatosan szabad csak adni a kicsiknek, mert ezektől úgy bepörögnek, mint a búgócsiga, és onnantól jó darabig leszíjazni se lehet őket. Pedig a tudomány álláspontja meglehetősen egyértelmű a témában:

A kérdés kifejezetten alaposan kutatott, legalább 12 randomizált, kontrollált vizsgálatot is szenteltek neki az évek során a kutatók, Egyes kutatások rövid, mások hosszú távúak voltak; volt, amelyikben cukorkából, csokiból, illetve természetes forrásból származó cukrot használtak; vizsgáltak figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros gyerekeket is; volt olyan is, amelyben a cukorra kifejezetten érzékeny gyerekek is részt vettek. De mindegyik kutatás ugyanarra az eredményre jutott: nem találtak különbséget a cukrot fogyasztó és nem fogyasztó gyerekek viselkedésében.

Az egyik kísérletben például két csoportra osztották a gyerekeket, és mindenkinek adtak inni valamit, majd a szülőkkel értékeltették a gyerekük viselkedését. Azok a szülők, akiknek azt mondták, hogy a gyerekük cukros üdítőt kapott, jelentősen nagyobb valószínűséggel jelentették, hogy a gyerekük hiperaktív, mint azok, akik úgy tudták, hogy a gyerekük cukormenteset ivott. Valójában mindegyik gyerek pontosan ugyanazt a cukormentes italt kapta – azaz a szülők által érzékelt viselkedésbeli különbség nem a cukornak, hanem a szülői előítéleteknek volt köszönhető.

A cukor és a hiperaktivitás makacs összeboronálásának részben talán az lehet az alapja, hogy a kettő között valóban lehet összefüggés, még ha nem is ok-okozati: a cukortúladagolás miatt aggódó szülők gyerekei gyakran akkor kapnak cukros ételt-italt, amikor amúgy is van okuk izgalomra, például valamilyen ünnep vagy nyaralás alkalmával. A kettő összekötése önbeteljesítő jóslat is lehet: ha a szülő szigorúan tiltja a cukrot, a gyerek valóban izgatottá válhat, amikor néha mégis kap. (Ez a jelenség Amerikában a hagyományos halloweeni édességvadászatnál érhető tetten leglátványosabban.)

Mindez persze nem azt jelenti, hogy nyugodtan önthetjük tölcséren át a cukrot a gyerekbe, hiszen az se a fogainak, se a testsúlyának nem tesz jót. A viselkedését viszont úgy tűnik, nem különösebben befolyásolja.