Theodore Roosevelt rendszeresen szentelt egy kis időt a kedvenc hobbijának még azután is, mikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. Ez a hobbi a vadászat volt, amiben kifejezetten sikeresnek bizonyult, legalábbis a feljegyzések szerint: egy 1909-es szafari alatt a fiával egészen pontosan 512 állatot ejtettek el, mentségükre szóljon, hogy csakis a tudomány és az amerikai emberek érdekében.

A kelet-afrikai szafari kapcsán Roosevelt a feljegyzéseiben is hangsúlyozta, hogy ez nem öncélú szórakozás volt, hanem kifejezetten tudományos és az országot szolgáló vadászat, ahol egyik fiával, Kermittel listát is vezettek a levadászott állatokról.

Kermit és én mindössze egy tucat trófeát tartottunk meg, és semmi olyat nem lőttünk le, amit nem használtak volna fel húsként vagy nem került volna múzeumba

– írta Roosevelt, aki szerint a vadász dicsősége nem azon múlik, hogy mekkora zsákot cipel maga után, és a teljesítménye értékét sem ez határozza meg. A szafarin elejtett állatok legnagyobb részét ugyanis a Smithsonian Múzeum kapta meg, és azóta is meg lehet nézni azokat a kitömött állatokat, amiket személyesen az elnök lőtt le.

Roosevelt később is kifejtette, hogy a játékból való vadászatot barbárságnak tartja, és az is igaz, hogy abban az időben tényleg nagyon sokat tudtak meg az amerikaiak az afrikai élővilágról az ő vadászatának köszönhetően. Ugyanakkor a nagylelkű és kifejezetten a közjavakat szolgáló vadászatáról szóló feljegyzéseket árnyalja, hogy a naplójában arról is írt, hogy mennyire élvezi, mikor elejt egy vadat, sőt egy helyen az elefántorvvadászok életéről is elismerően nyilatkozik, kalandosnak és veszélyekkel teli, izgalmas életnek írja azt le.

Ezen a szafarin az elnök és fia lelőtt

• 17 oroszlánt,
• 29 zebrát,
• 27 gazellát,
• 9 fekete és fehér majmot,
• 8 vízilovat,
• 9 zsiráfot,
• 11 elefántot,
• 21 orrszarvút,
• 4 krokodilt
• és még ezeken kívül is több száz állatot, köztük rengeteg madarat.

Szenvedő medvét viszont nem lőtt le

De Rooseveltnek volt egy másik híres vadászata is, ami gyakorlatilag új korszakot nyitott a plüssmedve-kereskedelemben. 1902-ben Mississippiben vadászott, ahova Andrew H. Longino, Mississippi kormányzója hívta, aki elég görcsösen igyekezett, hogy az elnök jól érezze magát a vadászaton.

Mivel egyszerre több csoport is vadászott, és házi verseny is volt a csoportok között, amiben az elnök kifejezetten rosszul állt, így fogtak egy már félig előzetesen agyonvert medvét, kiláncolták egy fához, és megmutatták az elnöknek, hogy itt a lehetőség, hogy lelője. Roosevelt azonban a kitörő lelkesedés helyett inkább azt mondta, hogy ő ugyan nem fog így lelőni egy állatot sem, mert ennek nincs semmi értelme. Ugyanakkor megkérte a segédjét, hogy ő azért intézze el a medvét, hogy megszabadítsák szerencsétlen állatot a szenvedéstől.

Erről a helyzetről a Washington Post közölt egy karikatúrát, a műfaj szabályai szerint a valóságot kissé eltúlozva, azaz itt éppen, hogy elbagatellizálva, ugyanis egy cuki kis kerek fejű kölyökmedvét rajzoltak a medvétől undorodó Roosevelt mellé. Meglátta ebben az üzleti lehetőséget Morris Mitchtom játékgyártó, és piacra dobott egy kis plüssmedvét, amire azt írta, hogy Teddy mackója, utalva ezzel az elnök becenevére. Még küldött is belőle egy darabot Rooseveltnek, akinek tetszett a plüssállat, és az ellen sem volt kifogása, hogy a továbbiakban Teddy mackó néven fusson a figura.

A medve hatalmas siker lett, és Mitchtom hamarosan megalapította az Ideal Novelty & Toy nevű cégét, ami nem sokkal később az Egyesült Államok legsikeresebb játékgyártó cégévé vált.

(Borítókép: Theodor Roosevelt pózol egy lelőtt elefánt mellett 1909-ben, Kenyában. Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary)