A Brit Birodalom a 19. század közepén több mint harminc évet áldozott az indiai  szubkontinensen átívelő Nagy Indiai Sövény felépítésére és gondozására. A Kínai Nagy Falhoz hasonlóan megalomán tervvel nem a viktoriánus korszak világhírű kertészeti stílusát népszerűsítették az indiai lakosság körében – tulipánok és rózsák nem igazán kaptak szerepet a projektben.

A konok és pénzéhes brit bürokráciának egészen közönséges célja volt a növényből felhúzott belföldi határvonallal:

Fénykorában a sövény 1800 kilométer hosszú, négy méter magas és ugyanilyen széles volt, de még így sem ért végig a teljes belföldi vámhatárvonalon, ami 4000 kilométer hosszan húzódott.

A sóvámot a Brit Kelet-indiai Társaság vezette be, és hogy olcsón megússzák, a sövényt egymásra halmozott száraz ágakból kezdték felépíteni. Ez igencsak sziszifuszi munkának bizonyult, az alapanyag elkorhadt, rendszeresen pótolni kellett. Kis idő elteltével elkezdtek élő növényzetet telepíteni a határvonalra, többek közt fákat, kaktuszokat és bambuszt, ám ezzel is akadtak gondok. Egyes területeken kiszáradtak a növények, máshol az áradás vitte el a palántákat, és a talaj is sok helyen túl sovány volt ahhoz, hogy bármi megéljen rajta. Emellett tüzek, hangyák és viharok is pusztították a sövényt.

Jól mutatja a britek indiaiakkal szembeni jóindulatát és a pénz iránti vonzalmukat, hogy még ezután sem adták fel. Évente százezer tonnányi növényi alapanyagot mozgattak meg, hordták a termőföldet az élő kerítés ültetéséhez, és több mint tízezer határőr védte az infrastruktúrát. A csempészetet így sem tudták teljesen megakadályozni, sokan az ültetett fák megmászásával jutottak át a túloldalra, vagy egyszerűen átdobták a sövény fölött a sózsákokat, hogy a fal másik felén várakozó társaik begyűjtsék az értékes árut.

Nagy lassan rájöttek a britek, hogy az indiai népet egyszerűbben is meg tudják adóztatni, ha ők uralják a gyártást, és ott helyben kivetik a vámot. Ezért aztán a 19. század végére megszabadultak az elnyomást is szimbolizáló óriási építménytől. A sóvám egészen 1946-ig, egy évvel az ország függetlenné válásáig megmaradt, de az óriási sövénynek ma már hiába keressük a nyomait, Indira Gandhi kormánya ugyanis utakkal fedte le a nagy részét.

(Atlas Obscura, Wikipedia)