A quokka vagy kurtafarkú kenguru a világ egyik legcukibb állata. Állandóan mosolyog, rendkívül fotogén, és a cukiság megtestesítője. Első ránézésre. Aztán kiderül, hogy egy kegyetlen kis manipulátor, és a világ legrosszabb szülője.

Korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein élt, mostanra már leginkább a Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten lelhető fel a nyugati partoknál. Egyébként a Rottnest-sziget pont a kurtafarkú kengururól kapta a nevét, amikor holland hajósok felfedezték, és patkányszerű állatként írták le.

Azóta viszont a szelfizők kedvence lett, mert úgy tűnik, hogy ez a világ legboldogabb állata. Ezt abból szűrték le, hogy a quokka meglehetősen barátságos, érdeklődő, és nemcsak az emberekkel, de más állatokkal is jól kijön, alapvetően minden élőlény felé barátságosan közeledik. A természetes élőhelyeként szolgáló szigeteken nem is voltak ellenségei, de aztán megjelentek az emberek a kutyáikkal, a macskáikkal, a rókákkal, és a helyzet megváltozott.

Egy manipulatív kis dög

Ezek az állatok alapvetően nem félnek az emberektől, a nagyobb ragadozóktól sem, hiszen alapvetően nincs ellenségük, annyira izoláltan élnek, hogy csak néha találkoznak össze nagyobb ragadozókkal, így nem is sejtik, hogy el kellene menekülniük.

A kutatók szerint a kurtafarkú kenguruk igazán jó manipulátorok, akik nagyon hamar kiismerik, mit szeretne a másik, és ezt ki is használják. Nézzen bele a kamerába, de nagyon cukin? Tiszta sor, csak aztán adjon az ember némi ételt cserébe. Ezt az elméletet az is alátámasztja, hogy csapatostul költöznek hostelek, turistaútvonalak és lakóházak mellé, néhány egyed pedig még hajlandó valamilyen trükköt is megtanulni, hogy ezzel nyűgözze le az embereket.

Egyébként a helyiek pont emiatt nem feltétlenül rajonganak értük, ugyanis egyáltalán nem érdekli őket a magántulajdon, nem foglalkoznak kerítésekkel, és előszeretettel tartanak lakomákat a helyiek kertjeiben. Nem foglalkoznak a forgalommal, és hát ki szeretne az az ember lenni, aki elüti a világ legcukibban mosolygó állatát? Ráadásul a kutyákat is szívesen idegesítik, ami miatt a helyiek mégis néha maguk tesznek pontot az elszemtelenedett kengurukkal vívott csaták végére. 

Ennek ellenére nem lehet háziasítani

A törvények szerint nem hogy háziállatként nem lehet tartani őket, de még hozzájuk sem lehet érni. Több mint 2000 ausztrál dollárra is megbüntethetik azt, aki megsimogat egy quokkát, de azt még az ausztrálok sem tudják egyértelműen, hogy ez a törvény a kengurukat védi-e vagy az embereket. Merthogy akármennyire is cukiknak tűnnek, elég harciasak is. Éjszakai állatok, bár néhányuk napközben is aktív, de ilyenkor leginkább heverészni szoktak az árnyékban, általában a megszokott helyükön, így egymással leginkább az alvóhelyen vesznek össze.

Veszélyesek is lehetnek, de nem a szokványos módon

Ha a kurtafarkú kenguru veszélyben érzi magát, akkor először sikoltozik, aztán jöhet a támadás. A legkedveltebb támadási metódusok az, hogy beleharapnak az áldozatukba, és miközben nem engedik el, össze-vissza karmolják is. Nagyjából egy tucat ember szokott így járni a Rottnest-szigeten egy évben.

Ha véletlenül egy nagyobb ragadozóval találják magukat szemben, akkor pedig olyan megoldáshoz folyamodnak, ami kifejezetten ritka a természetben, ahol általában védelmezik az utódokat.

Egyébként évente két utódot szülnek, egy hónapig tart a vemhesség, miután a kis kenguru az édesanyja erszényében fejlődik tovább – már ha nem találkozik az anyja egy ragadozóval, ami miatt fel kell áldoznia.

(Borítókép: Shutterstock)