A mesterlövészekről, ahogy bármilyen katonáról vagy háborúról szóló történetek mindig ellentmondásosak, hiszen a nagy tettek és izgalmas események mögé gyilkolás, vérengzés és pusztulás festi a hátteret. Ezt az ellentmondást érezte Carlos Hathcock, a vietnámi háború legendás amerikai mesterlövésze is:

Nem élveztem a gyilkolást. Őrültnek kellene lenni ahhoz, hogy valaki élvezze egy másik emberi lény megölését. A titkos követést élveztem. Megmérettetni magad egy másik ember ellen. Vietnámban nem volt második hely – a második hely a hullazsák volt. Mindenki félt, és aki azt mondja, hogy nem, hazudik. De ezt a javadra lehet fordítani. Éberebbé, élesebbé tesz, és ez így volt nálam is. Ez tett engem a legjobbá

– mondta később a saját tettei kapcsán.

Hathcock 1942-ben született az Arkansas-i Little Rockban. A katonaság iránti érdeklődését korán felkeltette, hogy apja neki ajándékozta az első világháborús Mauser puskáját. Már gyerekként is arról álmodott, hogy egyszer belép a seregbe. A szülei válása után a nagymamájával élt, lőni és vadászni egyedül tanult meg. 1959-ben, 17 éves korában csatlakozott a tengerészgyalogsághoz, ahol tovább csiszolta már ekkor is kivételes lövészi képességeit. 23 évesen megnyerte a legrangosabb amerikai lövészeti díjnak számító Wimbledon-kupát.

Egy évvel később, 1966-ban Vietnámba küldték. A háborúban eleinte katonai rendészként szolgált, de ahogy fény derült a képességeire, rövid úton átkerült a mesterlövészek közé. Kétszer is megjárta Vietnámot, és a tettei nyomán gyorsan elterjedt róla, hogy ő a vietnámi háború leghalálosabb mesterlövésze. A mesterlövészek hagyományosan párban dolgoznak, a tulajdonképpeni lövészt egy megfigyelő (az úgynevezett spotter) segíti a célpont bemérésében és a lövés paramétereinek meghatározásában. Vietnámban azonban a mesterlövészek minden áldozatát harmadik félként egy tisztnek is igazolnia kellett, így a hivatalos számok jócskán elmaradhattak a valódi találatoktól, hiszen gyakran épp nem volt jelen egy tiszt sem, illetve az áldozat általában ellenséges területen volt. Hathcock 93 ellenséges katonát ölt meg hivatalosan, de a saját becslése szerint valójában 300-400 áldozata volt.

Fehér Toll, a vietnámiak réme

Sajátos ismertetőjegye volt a sapkáján hordott fehér tolla, amely nyomán a vietnámiaktól meg is kapta a Fehér Toll becenevet. Érthető módon nagyon szerették volna eltenni láb alól, ezért egy egész osztag mesterlövészt küldtek a levadászására. A társai azonban tudták, hogy milyen demoralizáló hatása lett volna, ha elesik, ezért maguk is fehér tollat tűztek, hogy magukra vonják a vietnámiak figyelmét.

Egyszer egy ellenséges mesterlövészt annak céltávcsövén keresztül lőtt le. A Kobra becenéven ismert vietnámi lövész kifejezetten rá utazott, a társaira is azért lőtt, hogy ezzel csalogassa elő. Hathcock hason fekve kúszni kezdett, és amikor kiszúrt egy csillanást a távolban, azonnal célzott és lőtt. A rá szegezett puska távcsövén csillant meg a napfény, a lövedéke pedig közel fél kilométerről éppen telibe találta a mindössze néhány centiméter széles lencsét, és azon keresztül egyenesen az ellenfele szemébe csapódott. (Ez a motívum a Ryan közlegény megmentése című filmben is megjelenik, a készítők alighanem ebből a valóban megtörtént sztoriból meríthettek ihletet.)

Egy másik nevezetes áldozata az Apache becenevű női mesterlövész volt, aki arról volt hírhedt, hogy amerikai katonákat kínoz, ezért kifejezetten szerették volna kivonni a forgalomból. Heteken keresztül minden reggel a keresésére indultak, és mikor sikerült kiszúrni, Hatchcock egyetlen lövéssel végzett vele. Ezután a vietnámiak 30 ezer dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, ami abszolút rekordnak számít.

A fehér tollát egyetlen alkalommal vette le, amikor egy küldetés során közel másfél kilométert kúszott, hogy lelőjön egy vietnámi tábornokot. Négy napon és három éjszakán át, alvás nélkül, centiről centire tette meg az utat. Közben ahogy a fűben rejtőzve feküdt, majdnem rátapostak, majd kis híján megharapta egy mérges vipera, de még ekkor sem adta fel a pozícióját. Végül egyetlen lövéssel sikerült teljesítenie a küldetést, de az fizikailag és mentálisan is megviselte.

Részben emiatt, részben a fejére kitűzött vérdíj miatti félelmében Hathcock teljesen kiégett, és a leszerelését kérte. 1967-ben haza is tért Virginiába a feleségéhez és a fiához. De nem sokáig bírta a távolból követni a bajtársai küzdelmét: egyetlen hét után újra szolgálatra jelentkezett.

1969-ben utazott vissza Vietnámba, ahol rá is bízták egy mesterlövész szakasz vezetését, bár ez a második kör végül jóval rövidebbnek bizonyult, mint az első. Szeptember 16-án az autójuk aknára futott és felrobbant. Hachcock kirepült belőle, és rövid időre el is vesztette az eszméletét, de aztán visszamászott a lángok közé, ahonnan hét társát is segített kimenteni. Mivel azonban súlyos, harmadfokú sérüléseket szenvedett, evakuálni kellett, és a mesterlövész karrierje véget ért. Sebesüléseiért megkapta a Bíbor Szív kitüntetést.

Depresszió és cápák

1969 decemberében hagyhatta el a kórházat, ekkor volt 27 éves. Sántítva járt és a jobb karját se nagyon tudta használni, de a tengerészgyalogság kötelékében maradt: részt vett a quanticói mesterlövész iskola elindításában. 1975-ben azonban sclerosis multiplexszel diagnosztizálták, és az állapota gyors hanyatlásnak indult, az erős fájdalmak miatt pedig inni kezdett. 1979-ben tanítás közben összeesett, és csak a kórházban tért magához.

Ekkor járt 19 év, 10 hónap és 5 nap szolgálatnál, azaz már csak 55 napja lett volna, hogy elérje a 20 éves határt, amelytől élete végéig évente emelkedő nyugdíj illette volna meg. Az állapota azonban olyan súlyos volt, hogy azonnal nyugdíjazták. Ez mély depresszióba taszította, és úgy érezte, egyszerűen kidobták a seregből. A barátaival és a családjával is megromlott a kapcsolata, a felesége majdnem elhagyta. Idővel azonban összeszedte magát, a cápavadászat formájában új hobbit is talált magának, végül a quanticói iskolát is elkezdte újra látogatni, ahol az oktatók és a diákok is nagy tisztelettel fogadták. 1999-ben, a sclerosis multiplex szövődményeinek következtében halt meg, 56 évesen.

Hathcock tiszteletére egy fegyvert is elneveztek róla: a Springfield Armory 1991 óta használatban lévő M25 White Feather nevű mesterterlövészpuskája őrzi az emlékét.