Egy pók éjjelente újranöveszti a szeme egy részét, ami minden hajnalban megsemmisül
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Hiába keressük, nem találunk még egy ilyen bolygót a világegyetemben
- Hevesi Kriszta a felnőttfilmekről: Azt veszítjük el vele, amit keresünk
- Az elhallgatott amerikai emberkísérletek még mindig itt kísértenek
- A szépség istennőjéről kapta a nevét, de a poklok poklát testesíti meg
- Miért vesszük rá nehezen magunkat a sportra?
A Deinopidae családba tartozó pókokat a sajátos vadásztechnikájuk miatt hálódobó pókoknak is szokás nevezni. Ők ugyanis nem egy fix hálót feszítenek ki valahova, aztán várják, hogy valamilyen finom falat beleragadjon, mint a legtöbb pókfaj, hanem egy vastag, négyzet alakú kis hálót szőnek, amelyet a karjaikban tartva várják a vacsorát. Ha egy potenciális táplálékforrás arra mászik vagy repül, a négy sarkánál szétfeszítik a rugalmas vadászhálójukat, és azzal halásszák le a gyanútlan áldozatot.
Az ebbe a családba tartozó Deinopis nemzetség tagjainak azonban van még egy ennél is szokatlanabbul hangzó jellegzetességük. Az ide tartozó 51 faj pókjainak a nyolc szemükből kettő óriási méretűre nőtt, ez kölcsönzi nekik azt a félelmetes ábrázatot, amely miatt ogre arcú pókoknak is nevezik őket.
Ez a két hatalmas szem – arányaiban a legnagyobb az összes póké között – az éjszakai vadászatban segíti a Deinopis-fajokat, hogy a sötétben is minél jobban lássanak. Ennek a hathatós segítségnek meg is van az eredménye: ezeknek az éjszaka vadászó pókoknak nagyon széles a látómezője, és több fényt képesek feldolgozni a sötétben, mint a baglyok vagy a macskák (A szemük rekeszértéke f/058, szemben a baglyok f/1,1-es és a macskák f/0,9-es értékével.)
Pedig ezek a Deinopis-pókok híján vannak az éjszakai ragadozók, például a macskák, illetve sok más pókfaj szemében is megtalálható, tapetum lucidum nevű fényvisszaverő rétegnek (amitől a kutyák szeme is zöld a fotókon). Ez a retinán áthaladó fényt visszairányítja a fényérzékelő receptorok irányába, ezzel növelve a szembe jutó fény hasznosulásának hatásfokát. A Deinopis-pókok különlegessége, hogy ehelyett minden éjjel növesztenek a két óriási szemükben egy nagy kiterjedésű, fényérzékeny membránt. Mivel azonban nincs a fényáteresztést szabályozó szivárványhártyájuk sem, ezt az éjszakai látást nagyban segítő membránt minden hajnalban megsemmisíti a napfény, ezért minden éjjel újra kell növeszteniük.
Hogy a kis vadászhálójukkal még pontosabban tudjanak célozni, a Deinopis-pókok az ürülékükből fehér támpontokat helyeznek el az alattuk található levélre. Szükségük is van a pontosságra, mert egy éjszaka alatt csak egyetlen hálót szőnek, és ha elsőre nem sikerült elejteni a kiszemelt áldozatot, akkor a következő próbálkozásokhoz is ugyanezt használják, így az éjszaka végére könnyen elhasználódhat.
Nap közben a szürkés-barnás Deinopis-pókokat nehéz észrevenni, mert gallynak vagy levélnek álcázzák magukat, és várják az éjszakát, hogy új membránt növesszenek és újra vadászni indulhassanak.