Az 1800-as évek második felében nem volt túl vidám dolog Amerikában őslakos indiánnak lenni. Az amúgy is elüldözött, megtizedelt és kisemmizett törzseket a polgárháború viharai is jól megszaggatták, aztán a fehér ember még külön törvénybe is iktatta, hogy a maradék földjüket és függetlenségüket is elveszi tőlük, rezervátumokba zárja őket, és alamizsnaként kapnak valami jelképes földterületet saját tulajdonnak.

Jackson Barnett, a krík törzs fiaként ebben nőtt fel, már gyerekként megárvult, szegény sorban nőtt fel, majd 1898-ban, 42 évesen kapott a törzse egykori területén 65 hektárnyi kopár, terméketlen földet kárpótlásként azért, ami a népével történt Kolumbusz partra szállása óta. Sok hasonló eset volt akkoriban Amerikában, csakhogy

A fúrásokat végző Gypsy Oil Company (ma már nem létezik, a Rockefeller-féle Standard Oil falta fel később) már a kút megnyitásának napján 4000 hordó olajat hozott fel a mélyből, a termelés később egészen napi 10 ezer hordóig szökött fel. A kút működése során a becslések szerint összesen 24 millió dollárnyi olajat termelt, ez mai értéken úgy 630 milliónak (forintban közel 200 milliárd) felel meg.

A cikk címéből alighanem mindenki sejti, hogy a történet nem úgy folytatódik, hogy Barnett dúsgazdag lesz és boldogan él, míg meg nem hal. Az olajtársaság alapban csak a bevétel 12,5%-át volt köteles kifizetni a föld tulajdonosának az ott kitermelt olajból, de Barnettet - arra hivatkozva, hogy analfabéta és gyámságra szorul egy gyerekkori fejsérülés miatt - szinte teljesen kizárták a vagyon maradékából is. A részesedése még így is 3-4 millió dollár lett volna (mai áron és forintban kb. 25-30 milliárd), amiből csak évi pár százat kapott kézhez, a maradék egy alapba folyt be, ami felett a Creek megyei bíróság rendelkezett.

Cherchez la femme

Barnett rokonai kétségbeesetten próbáltak minden jogi eszközt bevetni, hogy az öreg indián hozzáférjen a pénzéhez, és végül 7 évnyi hadakozás után sikert arattak. Vagyis hát félsikert: amint híre ment, hogy az akkor már közel 70 éves indián gazdag lett, hirtelen feltűnt a közelében egy Anna Laura Lowe nevű szerencsevadász hölgy, akit Barnett a második találkozásukon feleségül is vett. Anna rögtön átvette az irányítást az indián bankszámlája fölött, és a pár beköltözött Los Angelesbe, ahol a legfényűzőbb városrészben vettek egy kastélyt. Anna fényűző életet élt, és hamarosan a helyi társasági- és celebvilág egyik központi figurája lett. A férje eközben jellemzően azzal múlatta az időt, hogy a Wilshire boulvard egyik kereszteződésében a forgalmat irányította.

Az indián rokonsága évekig próbálkozott a házasság érvénytelenítésével, és ez 1934-ben épp pár hónappal azelőtt sikerült nekik, hogy Barnett 78 évesen elhunyt. Újabb négy évnek kellett eltelnie, mire sikerült kilakoltatni Annát a kastélyból, a lapok címlapjára is került, hogy eközben egy baltával támadt rá a rendőrökre, mire azok lefújták könnygázzal.

A sajtóban a világ leggazdagabb indiánjának nevezett Barnett vagyonából végül csak a kastély maradt meg, amit elárvereztek, hogy az indián örökösei ki tudják fizetni az adókat és az ügyvédi költségeket. Erre el is ment a kastély árának háromnegyede. A krík indiánok persze ezzel együtt is boldogok voltak, leginkább azért, mert Annát sikerült teljesen kizárni az örökségből.

A kastélyt később lebontották, ma egy irodaház áll a helyén. Barnett földjén az olajkút az 1960-as években apadt ki teljesen, máig Oklahoma állam valaha legtöbb olajat termelt kútjának számít.