Az Egyesült Államok elnökei sokszor kerültek elég kínos helyzetbe a történelem során, elég csak arra gondolni, mikor az idősebb George Bush 1992-ben lehányta a japán miniszterelnököt, vagy amikor Gerald Ford rendszeresen elesett az Air Force One lépcsőjén. Jimmy Carternél ugyanakkor valószínűleg egyikük sem élt át kellemetlenebb pillanatokat, ő volt ugyanis az, aki egy sor fatális félrefordításnak köszönhetően

A történethez egészen 1977 decemberéig kell visszamenni, amikor Carter a hidegháború kellős közepén elnöki látogatást tett a keleti blokkhoz tartozó Lengyelországban. Az útra egy Steven Seymour nevű tolmács tartott az elnökkel, aki a '70-es években viszonylag sokat dolgozott az amerikai kormánynak, és ismerten jó volt az írott lengyel szövegek fordításában.

Az előzetes forgatókönyv valahogy úgy nézett ki, hogy Carter mond néhány gondosan kiválasztott mondatot arról, hogy a lengyeleknek oda kéne figyelnie az emberi jogokra, a lengyelek jól figyelmen kívül hagyják az egészet, aztán közösen kajálnak egy jót, és másnap mindenki megy a dolgára. Alapesetben minden bizonnyal pontosan ez is történt volna, a beszéd közben azonban kiderült, hogy Seymour szóban jóval kevésbé tud lengyelül, ez pedig minden idők egyik legröhejesebb diplomáciai eseményéhez vezetett.

– mondta Carter a lengyeleknek angolul, de ehelyett ők lengyelül azt hallották, hogy

Ez önmagában is elég rosszul hangzik, a rémálomnak azonban ekkor még korántsem volt vége. Carter ezután azt mondta, nagyon boldog, hogy Lengyelországban lehet, Seymour azonban ehelyett azt közölte a hallgatósággal, hogy az elnök nagyon boldog, hogy megérinthette Lengyelország nemi szervét.

Nem sokkal később aztán még ezt is sikerült felülmúlnia a tolmácsnak:

• mikor Carter elkezdte magasztalni a lengyelek 1791-ben íródott alkotmányát, mint az emberi jogokért folyó harc egyik legfontosabb dokumentumát, magabiztosan azt adta az elnök szájába, hogy a lengyel alkotmány közröhej tárgya,
• később az elnök utazásról szóló mondatát úgy fordította le, hogy abból arra lehetett következtetni, hogy Carter soha többet nem fog visszatérni az Egyesült Államokba,
• és nem mellesleg totálisan idejétmúlt orosz kifejezésekkel rakta tele a mondandóját, ami végleg kiverte a biztosítékot a szovjet uralom alatt senyvedő, az oroszokat egyébként sem kedvelő lengyeleknél.

Ennek fényében nem volt túl meglepő, hogy a vacsorára már egy másik tolmács ment az elnökkel, de hamar kiderült, hogy vele sem jártak sokkal jobban. Jerzy Krycki korábban az Egyesült Államok varsói nagykövetségén dolgozott, és kiválóan tudott lengyelül, az angol viszont annyira nem ment neki. Így aztán mikor Carter elkezdte a pohárköszöntőt, Krycki úgy kerülte el a megszégyenülést, hogy egyszerűen nem szólalt meg. Az újabb kínos helyzetből pedig végül a lengyel küldöttség tolmácsa mentette ki az amerikai elnököt, aki végre képes volt megfelelően lefordítani azt, amit mondott.

Az egész sztori egyébként kísértetiesen hasonlít John Fitzgerald Kennedy legendássá vált "Ich bin ein Berliner" beszédére, amiben JFK ahelyett, hogy hűséget esküdött volna a berliniek mellett, azt mondta, hogy ő egy lekváros fánk. Abban az esetben ugyanakkor – bár tényleg kétértelmű volt az, amit az elnök mondott –, inkább csak az amerikai média számlájára írható az, hogy a mai napig hatalmas bakiként emlékszünk Kennedy szavaira.

Források: Mental Floss, TIME, Grunge, BBC