Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi médiaegyüttműködés részeként készült. Az együttműködés keretében az egész világon több mint 250 újság kiemelten foglalkozik a klímaváltozás témájával.

Bár tudjuk, hogy milyen sok faj kihalt és mennyi most is a veszélyeztetett, a rajz- és természetfilmek, állatos albumok, de még a tudományos művek is azt a benyomást kelthetik, hogy nagy fajgazdagság vesz körül minket még akkor is, ha egyébként éppen a hatodik nagy tömeges kihalási krízis kellős közepén vagyunk, saját magunknak köszönhetően.

A fajok megmentése ugyan fontos, de a rá irányuló fókusz könnyen elvonja a figyelmet a hasonlósan súlyos és tömeges egyedpusztulásról. Pedig a rovarok egyedszám-csökkenése például a közeli Németországban több, mint 75 százalékos volt alig 27 év alatt, és máshol sem a tendenciák különböznek ettől alapvetően, legfeljebb nem számszerűsítették őket ilyen aprólékossággal.

Ezt a folyamatot segíthetnek megfogni a biomassza-becslések. A biomassza egyszerűen az összes egyed testtömegének összege. A teljes földi biomassza összetételének arányai általában is elég meglepőek lehetnek. A tengeri élőlények például alig egy százalékot képviselnek minden élő között, a maradék 99 százaléka a szárazföldön él; illetve – döntően a felszín alatti baktériumoknak köszönhetően – az alatt. A baktériumok egyébként a 13 százalékát teszik ki az összes élőlénynek. Döntő túlsúlyban nem ők, hanem a növények vannak, amik 82 százalékát adják az élőlényeknek. A maradék 5 százalék oszlik meg minden egyéb között, ez az, amin mi, emberek is osztozunk a gombákkal és az állatokkal.

Ami azonban leginkább szembeszökő, az a mindent el- és felborító humán hatás, magyarul az, hogy a földi élővilág milyen mértékben rendelődik alá emberi étvágynak és élelmiszeriparnak. A Föld teljes madárvilágának ma már a 70 százalékát a baromfik teszik ki – ezért is mondhatják az antropocént önálló földtörténeti kornak tekintő kutatók, hogy a jövő régészei számára az egyik fő korjelző erre az ember által uralt időszakra nézve a mindenhol nagy mennyiségben megtalálható csirkecomb-fosszília lesz majd.

Az emlősök között ennél is nagyobb az emberi táplálékpiramis, ami mellett teljesen eltörpül a még megmaradt vadvilág. Az összes emlős testtömegének 36 százalékát az emberek adják, további 60 százalékot az emberi fogyasztásra tenyésztett állatok. Az emlősök osztálya döntő részben valójában már az emberi tápanyagbevitel részeként funkciónál: mindösszesen négy százalékot tesznek ki a vadállatok.

Ezek a számok az izraeli Weizmann Intézet Ron Milo vezette kutatásából származnak, amelyben több száz korábbi tudományos vizsgálat, műholdas populációbecslés, populációgenetikai célú génszekvenálás és egyéb módszer alapján igyekezték meghatározni a jelenlegi és a történelmi biomassza nagyságát. Bár a hasonló becslésekben szükségszerűen sok a bizonytalanság (a föld alatt élő bakteriális organizmusokról például alig tudunk még valamit), a kutatók számításai szerint az elmúlt évszázadokban az ember felélte, megette, elpusztította, életterét elvette:

• a vadon élő emlősök 83 százalékának,
• a tengeri emlősök 80 százalékának,
• a növények 50 százalékának
• és a halak 15 százalékának.

Ja, és a baktériumok össztömege még így is 1200-szor nagyobb, mint az egyébként mindent felemésztő emberiségé.