Sokunk életében volt egy pillanat, amikor rádöbbentünk, hogy bár ezer éve jól ismerjük a nagy budapesti vasúti pályaudvarokat, valójában fogalmunk sincs, hogy miért pont így hívják őket. Merthogy jobban belegondolva nem is olyan egyértelmű a nevük eredete.

Adná magát, hogy a városon belüli elhelyezkedésük alapján kapták a nevüket. Ha a Keletitől indulunk el ezen a vonalon, akkor még nagyjából rendben is vagyunk. De a Nyugati már ettől északra található, a Déli pedig nyugatra. Arról nem is beszélve, hogy a negyedik nagyobb mai állomás még a Délitől is délebbre van – cserébe nem Északinak hívják, hanem Kelenföldnek. Persze lehet a térképet úgy forgatni, hogy a három nagy pályaudvar egymáshoz viszonyított helyzete ráilleszthető legyen egy iránytű égtájaira, de valószínűtlen, hogy úgy kapták volna a nevüket, hogy a tervezők épp ferdén tartották a térképet.

Valójában a három ma is működő budapesti fejpályaudvar – azaz olyan pályaudvar, ahová csak egy irányból érkeznek be vonatok – történeti okokból kapta a mai nevét, amely az eredeti építtetőre, illetve az az által eredetileg kiszolgált útirányra utal.

Az első nagy budapesti vasúti pályaudvar a Déli volt, ez 1861-ben nyílt meg Buda állomás néven. A mai nevét 1873-ban kapta, méghozzá a tulajdonos Déli Vaspályatársaságról. Annak a neve pedig azt jelezte, hogy milyen irányba közlekedő járatokat üzemeltetnek: többek között Fiume és Trieszt felé indultak innen a vonatok. Persze ha szigorúan a térképre hagyatkozunk, Magyarországról ezek is inkább délnyugatra találhatók a legnagyobb jóindulattal is, de ennél azért legyünk megengedőbbek, hiszen mégiscsak Dél-Európáról van szó.

A Nyugatit 1877-ben, a Keletit 1884-ben nyitották meg. A mai nevét mindkettő 1892-ben nyerte el, miután egy évvel korábban közös tulajdonba, a MÁV jogelődjének számító Magyar Királyi Államvasutakhoz kerültek. (A kiegyezés után, 1868-ban alapított állami vasúttársaság módszeresen bekebelezte az addig egymástól függetlenül működő magántársaságokat, 1891-re 14 vasúti céget egyesítettek.) Ezeket a neveket is az induló vonatok menetiránya ihlette, még ha ez a mai helyzetből már nem is következtethető ki. Akkoriban ugyanis még a Nyugatira keresztelt pályaudvarról indultak Bécsbe, Párizsba, azaz nyugatra a vonatok, míg a Keletiből a Balkánra vagy éppen Erdélybe. Később aztán ez az átlátható rendszer alaposan összekuszálódott, de az állomások neve túlélte a menetrendváltozásokat, és a mai napig őrzi a korabeli állapotokat – jó nagy kavarodást okozva annak, aki pusztán a logika segítségével próbálja megfejteni az elnevezéseket.

Na de ha olyan nagy divat volt útirányokról elnevezni a pályaudvarokat, akkor hogyhogy nincs Északi? Arrafelé nem jártak vonatok? Dehogynem, olyannyira jártak, hogy az állami vasúti cég első szerzeménye 1868-ban éppen az addigra csődbe ment Magyar Északi Vasút volt. Sőt, a mai Magyarország területének első vasútvonala is ebbe az irányba haladt: 1846. július 15-én nyitották meg Pest és Vác között. Ez még a Pesti indóházból futott ki, amely a mai Nyugati helyének közelében állt, gyakorlatilag annak elődje volt, amíg a Nagykörút építése miatt le nem bontották, hogy felhúzzák helyette a Nyugatit. Később azért ez az égtáj is kapott egy saját pályaudvart, ráadásul a ma állók közül az elsőt – csakhogy ez az állomás még azelőtt elvesztette a jelentőségét, hogy bárkinek eszébe juthatott volna Északi pályaudvarra keresztelni. Ehelyett a Budapest-Józsefváros nevet kapta.

Az 1867-ben megnyitott józsefvárosi pályaudvar fontosságát eleinte az adta, hogy ide érkezett a szén a nógrádi bányákból. Az átvétele után aztán a MÁV megnyitotta a Salgótarján–Losonc-vonalat, így már személyforgalmat is bonyolított, természetesen szintén északi irányba. Közel két évtizeden át ez volt az állami vasúttársaság budapesti főpályaudvara, 1885-ben azonban a személyforgalom átkerült az egy évvel korábban megnyitott Központi pályaudvarba, azaz a későbbi Keletibe. Innentől a józsefvárosi pályaudvart nagyrészt teherforgalomra használták, és bár fél évszázad múltán még néhány évtizedre visszatértek a személyvonatok is, a pályaudvar már sosem nyerte vissza kezdeti rangját. Végül 2005-ben nemcsak a személyforgalom szűnt meg ott újra, de magát az állomást is bezárták. Helyén a tervek szerint egyszer az évek óta halogatott holokausztmúzeum, a hányattatott sorsú Sorsok Háza fog állni.