Ha az ötvenes években tomboló amerikai paranoiáról van szó, mindenki a mccarthyzmusra, vagyis a Joseph McCarthy szenátor által vezetett, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kommunistákra vadászó boszorkányüldözésére gondol. Csakhogy akkoriban létezett egy hasonlóan sok ember fantáziáját megmozgató összeesküvés-elmélet is, amelyet hívei hominternnek vagy melegmaffiának neveztek.

A kifejezés a homoszexuális és az internacionálé szavakból tevődik össze. Propagálói azt terjesztették, hogy Amerika (sőt a világ) legfontosabb stratégiai pozícióit meleg férfiak foglalták el, akik beszivárogtak a legmagasabb kormányzati, katonai, tudományos és kulturális körökbe is.

Persze az ötvenes években semmilyen fenyegető jelenséget nem lehetett teljesen függetleníteni a kommunizmustól (erre utal a homintern rímelése a kominternre). A meleg világösszeesküvés eredete is Marx és Engels munkásságából gyökereztethető. A teória ötvenes évekbeli, főként republikánus amerikai hívei furcsán néztek volna, ha megtudják, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom alapító atyái nem részesei voltak a hominternnek,

Marx és Engels a korabeli szóhasználattal pederasztának nevezett melegektől féltették a szigorúan aszexuális elvtársi közösségén alapuló nemzetközi munkásmozgalmat. De ők is csak a társadalomban egyre erősödő, meleg férfiakkal szembeni félelemre reagáltak ezzel. A 19. század második felének emberét egyre inkább érdekelni kezdte a férfiak közötti szexuális vonzalom kérdése, és ez együtt járt a tőlük való félelemmel és az irántuk érzett gyűlölettel.

Volt tehát egy rejtélyes embercsoport, amelyről senki sem tudta, hogy hogyan jött létre, de képviselői a többségi társadalom által megvetett dolgokat műveltek. Vagyis tökéletes alapanyagot szolgáltattak az összeesküvés-elméletek létrejöttéhez.

A homintern kifejezés valószínűleg a kominternre utaló szóviccként jelent meg valamikor a harmincas években. Valószínűleg az elnevezés kominternhez való hasonlósága adott táptalajt ahhoz, hogy az ötvenes évek kommunistaellenes hisztériája közepette újra felszínre került, és hirtelen egyre több ember kezdett érdeklődni aziránt, hogy a vezető pozíciókban lévő figurák közül vajon ki lehet meleg titokban.

A konspiráció hirdetőinek nem sokat kellett gondolkodniuk a homintern céljait illetően. Szerintük a melegek azért törekedtek a társadalom kulcspozícióit elfoglalni, hogy 

A homoszexuális férfiakat az tette különösen félelmetessé a társadalom jelentős részének szemében, hogy egyszerre voltak reflektorfényben (a közhiedelem szerint) mindenhol - a showbusinessben elfoglalt pozíciójuk segítségével -, és mégis felismerhetetlenek maradhattak. Eközben más férfiakat térítettek át az ő oldalukra, akik fokozatosan eluralták az amerikai kormányzati szektort.

A melegellenes paranoia egészen magasra hatolt a közigazgatásban, illetve a törvényhozásban. 1950-ben a kongresszus egyik albizottsága hosszas jelentést is alkotott “A homoszexuálisok és egyéb szexuális perverzek alkalmazása a kormányzatban” címmel. A jelentés megállapította, hogy a kormányzatban álláshoz jutó melegek szükségszerűen más melegeket próbálnak kulcspozíciókba helyezni.

A paranoiát tovább tüzelte, hogy a korábban titkolózásba burkolózó meleg művészek némelyike ezekben az években kezdte felvállalni másságát. Hirtelen az amerikai közvélemény egy csomó meleggel szembesült a figyelem központjában lévő szórakoztatóipari, művészeti körökben, és ettől az az érzése támadhatott, mintha ők addig nem léteztek volna, és inváziójuk csak most kezdődött.

A legveszélyesebb meleg szabotőrök, akik szándékosan eltorzított képet festettek a tradicionális amerikai nőszerepről, illetve a házasságról, a Broadwayen, illetve Hollywoodban tanyáztak. A kor legsikeresebb drámaíróiról, illetve filmsztárjairól és rendezőiről (Tennessee Williams, Edward Albee, George Cukor, Montgomery Clift, Rock Hudson) sokan

A melegmaffia kifejezés még évtizedeken át gyakran felbukkant a sajtóban, különösen akkor, amikor sikertelen művészek próbálták kudarcaikat a Hollywoodot és a lemezkiadókat uraló melegek aknamunkájára kenni. Ahogy azonban a melegjogok egyre inkább előtérbe kerültek, és a jelenség sokak számára vált természetessé, úgy vált a meleg világ-összeesküvéstől való rettegés a múlt egy különösen nevetséges közjátékává. Már a világ szerencsésebb felén.

(Borítókép: Joseph McCarthy szenátor / Getty Images)